Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Várkonyi-Nickel Réka: Az Acélgyár emlékezete a tréfás elbeszélések tükrében
- Magának is Sz. ur, magának is! Letelt, letelt... És a barátságos szavak mellett még néhány barátságos vállveregetést is adott. Ám ezenközben igen szokatlan és váratlan gyanús felfedezést tett a gyár jámbor őre. Meglepetésében így szólt Gyula bácsihoz:- Várjon csak, várjon szomszéd! Mi a fene van a maga kabátja alatt? Gyula bácsi hebegett, hápogott, adta a nagyon meglepettet, ő miről sem tud! Majd a portás intésére levette mikádóját. De ekkor már 8-10 kíváncsiskodó dolgozó is köréjük sereglett, és a bámulok nagy meglepetésére Gyula bácsi zakójának nyakánál egy dróton kis üllőcske függött. (...]- Nó, nizd sag! Azok a bitang inasog, nem odakötötték nekem ezt a francot!”39 Vertich József elbeszéléseinek külön értéke, hogy megpróbálta megörökíteni írásban az egyes szereplőkre jellemző nyelvhasználatot. A tisztviselőkhöz köthető történetek jelentősen ritkábban fordulnak elő. Ennek nyilvánvaló okaként a hierarchia tűnik, amely nem, vagy csak titokban engedte meg, hogy a tisztviselők, esetleg gyárigazgatók sutaságán nevessenek. Amennyiben mégis fennmaradtak történetek, azok feltétlenül pozitív színben tüntetik fel végül a „jóságos” igazgatót. A társadalomtörténet szempontjából érdekes az alábbi „igaz” történet, amelyben megjelenik a sportsikerek miatt bújtatott állományba kerülő fiatalember képe. „A skót igazgató és a futball Focicsapatunk, a SSE, az akkori bajnoki rendszerben az Észak-Magyarországi csoportban küzdött, váltakozó sikerrel, de mindenki óhajtotta, hogy minél előkelőbb helyen végezzen. Titkos remény volt az első helyezés, ezzel az osztályozóra jutás, s netán bejutni a legfelsőbb osztályba” [...]H.I. barátomnak [...] 1934-ben állás kellett! [...] Felvétele az igazgató külön engedélye nélkül történt, előzetes tájékoztatás sem volt, a legtipikusabb „bujtatott” bekerülésről volt szó. Hiszen FH. igazgató még egy kitűnő szakmunkás felvételére sem adott volna engedélyt, nemhogy egy ilyen mellőzhető állás betöltéséhez, egy futballista alkalmazására! A szó szoros értelmében valósággal eldugták előle a fiut![...]A gyengécske órabérért, de azért biztos havi 75-85 pengős keresetért dolgozó Hl-nek minden reggel gondosan figyelnie kellett a közeledő igazgatót, s amikor a rajziroda bejáratához ért, illa berek. Nádak, erek! - eltűnni a környékről, sétálni, minél messzebb, bemenni a Főműhely valamelyik más irodájába, mindegy, de 8.30-ig visszatérni nem volt szabad. [...] Ez a kerülgető módszer azonban a végtelenségig nem folytatható [...] üzemfőnöke egy kedélyes reggelen zavartan vallotta be a fiatalember lé- tezését[...]nekünk szükségünk volt egy ügyes fiatalra, aki emellett még kitűnően futbal- lozik is, így a csapatban is nagyon jól tudjuk használni, hiszen kitűnő futballista, aki kapus és balszélső kivételével minden poszton jól használható, stb, stb. [...] Az igazgató figyelemmel [...] bólogatott és a jelenlévők óriási izgalommal lesett válaszaként ezeket mondotta:- Na az izeban, akkor ez jó lesz, mert majd tudják maguk vagy 4-5 futballistát megspórolni!”40 Összefoglalva elmondható, hogy a tréfás elbeszélések gazdag tárháza egy munkáskolónia is, így a néprajzi gyűjtéseknek ugyanolyan jelentős célpontja kell, hogy legyen, mint egy-egy falu közössége. A kisepikái műfajok közül a salgótarjáni acélgyári kolónia esetében legjellemzőbbnek az „igaz” történetet találtam, de felgyűjthe- tő anekdota és adoma is. A folklór szövegek csak erős forráskritikával használhatók 39 VERTICH 1986:65-68. 40 VERTCH 1986:28-30. 166
