Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Várkonyi-Nickel Réka: Az Acélgyár emlékezete a tréfás elbeszélések tükrében
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NÉPRAJZ XLI. KÖTET (2018) AZ ACÉLGYÁR EMLÉKEZETE A TRÉFÁS ELBESZÉLÉSEK TÜKRÉBEN VÁRKONYI-NICKEL RÉKA MTA Néprajztudományi Intézet, Budapest Nagyapám, Nickel Géza emlékére... A salgótarjáni acélgyárral kapcsolatban számos humoros történet, tréfás elbeszélés, klasszikus anekdota és adoma1, valamint „igaz” történet1 2 fennmaradt, a többségük még az államosítás előtti, kapitalista vállalathoz kötődik. Az összegyűjtésük és társadalomtudományos vizsgálatuk fontos és érdekes feladat mind a néprajz, mind a történelemtudomány oldaláról. A kronológiai rendszerezésük, az adott történelmi korszakban való értelmezésük sokat elárulhat a vállalatvezetés és a munkásság, a politika és a munkásság kapcsolatáról. Ugyanakkor tisztában kell lenni vele, hogy például a leggyakoribb forma, az „igaz” történet, jól ismert folklórműfaj, és nem elsősorban a valóság megörökítése és továbbörökítése, hanem a szórakoztatás a célja, legtöbbször a „megtörtént” események nem a valóságot tartalmazzák, csupán az elbeszélő és a hallgatóság vágyálmait Tanulmányomban a Vertich József által összegyűjtött és publikált történeteket kívánom kiegészíteni az általam gyűjtött forrásanyagokkal, és a társadalomnéprajz, valamint az életmódtörténet módszertanát szem előtt tartva elemezni. Munkámat az interjúalanyoktól gyűjtött anekdotákon kívül Vertich József négy anekdota-könyvecskéjére alapoz1 A Magyar Néprajzi Lexikonban az adomáról azt találjuk, hogy olyan rövid, csattanós, vidám hangvételű prózai epikus műfaj, amelynek szereplői nem konkrét történeti alakok, hanem egy típus elvont képviselői, pl.: a cigány, a csizmadia stb. Az adoma nem lép fel a konkrét hitelesség igényével. Tréfás fordulatokban gazdag, könnyed stílusú, gyakran él az irónia és a gúny eszközeivel. Az adoma közel áll az anekdotához, a mindennapi szóhasználat gyakran egyező jelentésűnek veszi, http://mek.niif.hu/02100/02115/html/l-44.html (utolsó letöltés: 2018. 12.01.) 2 Az „igaz” történet, mint folklórműfaj, az egyéni élményt vagy más élményét továbbmondó, az élménytörténetnél szélesebb körben ismert, a valóságtól jobban elszakadt történet. A paraszt közösségekben mindenkor ismeretes volt ugyan jelentősége azonban az utóbbi évtizedekben - a tradicionális népi műveltség elhomályosulásával, a hiedelemvilág eltűntével egyidőben - megnövekedett Napjainkban a munkásszállásokon, szociális otthonokban, katonaságnál, különösen tehát olyan környezetben kedvelt, ahol a tradicionális népköltészetet még ismerő paraszti elemek a városi lakossággal keverednek. Gyakoribb típusok: a) A családban nemzedékről nemzedékre hagyományozó történet. Ez természetesen a család körén kívül is elterjedhet, ha neves személyek köré fonódik.- b) Erotikus és obszcén történet. Különösen kaszárnyákban és más férfiszállásokon kedvelt. - c) Mulatságos história, amely hagyományőrző közösségben felváltva hangzik el nemzetközileg elterjedt trufákkal és anekdotákkal, és amelyet polgárosultabb környezetben egyre inkább kiszorít a vicc. - d) Rémtörténet, amely a népi és félnépi környezetben egyaránt kedvelt. Leggyakoribb témája a rablás, gyilkosság vagy egyéb szerencsétlenség. - e) Oktató célzatú, moralizáló „igaz” történet.- f) Neves személyhez fűződő elbeszélés. Specialistája rendszerint sokat tapasztalt, hányatott életű, idősebb tehetséges ember, aki olyan környezetből került ki, ahol a mesemondás, az élő szóval való szórakoztatás még megszokott időtöltés. Funkciója nem a tények közlése, hanem a szórakoztatás. Az elbeszélésbe gyakran nemzetközi vándormotívum keveredik. Magyar Néprajzi Lexikon http:// mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1498.html (Utolsó letöltés: 2018.12.01.) Vándormotívumra az acélgyári történetek kapcsán is rábukkanhatunk! 155
