Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Nagy Imre: A cserháti falvak laterális kapcsolatrendszere
Művelési ágak megoszlása 1935 ■ szántóföld _ kert ■ rét _ szőlő ■ legelő a erdő ■ nádas ■ földadó alá nem eső terület I. ábra Mint az 1. ábrán látható, a szántóföldi gazdálkodás dominált mindkét időpontban és -minimális mértékben ugyan- de nőtt is az aránya. Ez a növekedés az erdő és a legelőterületek rovására történt. Szintén nőtt a „terméketlen”, vagy „földadó alá nem eső terület” nagysága. Ez egyrészt utakat, vasutat jelentett, illetve ide sorolták be a községek (kül)területein található bányákat is. A Cserhát falvai megpróbáltak részesedni a régió gazdaságát felfuttató kőszénbányászatból és kőbányászatból, de általában nem túl sok sikerrel. Néhány kisebb kőszénbányát találhatunk a cserháti falvak között is, illetve több település is jelezte 1925-ben, hogy a határban rendelkeznek feltárható kőszénnel, de ez összességében a gazdálkodás képét nem tudta befolyásolni13. Mint ahogyan a több településen működő kőbányák sem voltak erre képesek. 13 1925-ben kőszénbánya működött Kosdon, Becskén, Terényben, Karancskeszin, Szalmatercsen és Etesen. Ezek mellett Penc és Piliny is jelezte, hogy kiaknázható szénkészletek vannak a település alatt. 131
