Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2018 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 41. (Salgótarján, 2018)
Szepessyné Judik Dorottya: Adatok Nógrád megye I. világháborús hősi sírjai és temetői történetéhez
Balassagyarmat Balassagyarmaton a „Hősök temetőjében” az első katonai temetkezések 1914 októberétől kezdődtek meg, amikor a máramarosi 85. közös pótkeret parancsnokság 6000 katonával és a 11. honvéd pótzászlóalj 4400 fővel érkezett a településre. Ide került a 85. gyalogezred tartalékkórháza is a teljes felszerelésével. A városban létesített hadikórház révén nagyszámú sebesültet is szállítottak oda, és az ott elhunyt katonáknak a fent említett temetői sírkert lett a végső helyük.41 Ami aztán tovább bővült azzal, hogy 1916-ban a román betöréskor menekült családokból - kb. 15 ezer menekült - elhunytak is kerültek oda, illetve őket követték az 1919-es csehkiverés cseh és magyar áldozatai is. A balassagyarmati képviselő-testület jegyzőkönyvében olvasható a cs. és kir. Hadisírfelügyelőség kérése az iránt, hogy a helybeli temetőben lévő területet, melyben a katonai temetkezések történnek, a település mint „Hősök temetőjét” engedje át a katonaság részére. A képviselő-testület ki is fejezte erre vonatkozólag a szándékát.42 Az 1917. április 14-én tartott közgyűlésen a képviselők egyhangúlag elfogadták a 780 négyszögölnyi terület átruházását, illetve „Hősök temetője” néven történő megkülönböztetését.43 A hősök temetőjének rendtartását tovább szabályozta az 1917 márciusában kiadott alispáni rendelet. Kimondta, hogy a hozzátartozók a „katonatemetőben nyugvó hős fiaik részére ne állítsanak ők maguk keresztet, vagy egyéb emléket, mert ezzel a hősök temetőjének művészi és jellemző vonását rontják s főkép ártanak azon eszmének, hogy a hazáért elesettek közös nyugvóhelyén egyenlőség uralkodjék. Aki mégis mindenáron külön akarja hősi hozzátartozójának emlékét megörökíteni, az hántoltassa ki és szállíttassa haza az illető tetemét. [...] A katonatemetőben azonban teljes egyenlőség kívánatos.44 A népgondozó balassagyarmati kirendeltsége 1933-ban Förster Kálmánhoz, Salgótarján polgármesteréhez írt levelében a következő adatokat közölte a katonai temetőről: ,J3gyarmat városában összesen 536 katona van eltemetve. Ezek közül 442-en egy helyen egy közös temetőben feküsznek. A mióta a hősí sírok gondozása hozzánk tartozik az egész ügyet magam intézem úgy, hogy több évi fáradságos munka után a temető rendben van. Sok-sok millióba került az egész, az összesei magángyűjtés által hoztam össze, azonkívül a város tanácsa is alaposan támogatta az ügyet. [...] A bgyarmati temetőben minden egyes sírra most egy síremléket tétetek fehér műkőből nagyon szép kivitelben, saját terveim szerint a katholikusok és evangélikusok keresztet kapnak, a mohamedánok, a reformátusok és zsidók egy kőtáblát. Felirat gyanánt a legszükségesebb szöveg jön rá. Egy-egy síremlék ára 4 pengő, azonkívül minden betű 16 fillér tehát átlag 5 és fél, 6 pengő fejenként. A sírköveket tömegben mindenkiét egyformán egy itteni mester csinálja. Az itteni temetőben nagyon szépen mutatnak az egyforma fehér műkő sírkövek. A kincstár részéről semmi támogatásban nem részesülünk. [.../’45 41 A hadikórház először a vármegyeház nyugati emeleti részén működött, a Vöröskereszt kórház pedig a főgimnáziumban kapott helyet, a háború utolsó éveiben pedig a Kecske liget mellett épült fel az ún. katonakórház. HÄUSEL Sándor: Balassagyarmat köztéri alkotásai. Balassagyarmat, 2006. 12.p. - Balassagyarmat története. Balassagyarmat, 1977.271.p. A tartalékkórházban folyó betegellátás számadatait tekintve 1915. március közepéig, öt hónap alatt, összesen 2668 sebesültet ápolt. - Balassagyarmat története. Balassagyarmat, 1977.273.p. 42 MNLNML V.71. a. Balassagyarmat Nagyközség Képviselőtestületének jegyzőkönyvei. 58/1917. 43 Uo. 78/1917, 139/1917 44 MNLNML V. 207. Cserhátsurányi körjegyzőség iratai. 610/1917 45 MNLNML V. 183. Salgótarján polgármesterének iratai. 1385/1933
