Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye

NEOGRAD 2009 NÓGRÁO MEGYELjUk MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

című kiállítás összeállítása.2 A 21 nógrádi, illetve a megyével kapcsolatba került képzőművész alkotásaiból álló tárlatot 1981. tavaszán 2 hónapig Szentesen a Koszta József Múzeumban is bemutatták.3 Krunák Emese 1978 és 1981 között ellátta a Tavaszi Tárlat, illetve a Salgótarjáni Grafikai Művésztelep művészettörténészi feladatait. Az 1981-ben Budapestre visszatérő művészettörténész a nyolcvanas évek első felében - a Magyar Nemzeti Galéria alkalmazottjaként - fejtett ki publikációs tevékenységet a Művészet című folyóiratban.

Utóda, 1981. július 15-től Prakfalvi Endre lett, akinek nevével 6 éven át ismételten találkozunk a múzeum kiadványaiban.4 A rajztanári képesítésű Prakfalvi Endre második diplomáját, - a művészettörténet szakot - a múzeumban dolgozva szerezte meg. 1983-től 2 évig volt - gyűjteménykezelői minőségben - munkatársa Peák Ildikó, aki felvételt nyerve az ELTE BTK-ra, művészettörténet-történelem szakon, nappali tagozaton folytatta tanulmányait Budapesten. 1989-es diplomázását követően, immáron mint művészettörténész lett múzeumi szakalkalmazott.

A nyolcvanas évek közepén, 2 évig Bodnár Éva, majd ezt követően mintegy 6 évig Bódiné Czene Gizella dolgozott a képzőművészeti kollekció gyűj- teménykezelőjeként. Az utóbb említett, gyűjteménykezelői tanfolyamot végzett kollegától a létszámleépítés miatt vált meg az intézmény és azóta a művészettörténészi munkát esetenként más szakágak gyűjteménykezelői segítik.

Prakfalvi Endre a végzést követően Budapesten vállalt munkát, utóda 1988-tól a szintén eredetileg rajztanári képesítésű H. Szilasi Ágota lett, aki másoddiplomás képzés keretében szerzett művészettörténész oklevelet. A művészeti érzékkel, szervezői képességekkel, valamint kutatói készséggel rendelkező ambiciózus szakembernek azonban öt év után, a 90-es évek elején távoznia kellett. H. Szilasi Ágota kénytelen volt a megyén kívül hivatásának megfelelő alkalmazást keresni. Esetenként szülővárosa ma is megbízza szakmai feladatokkal.

Prakfalvi Endre a háborút követő 40 esztendő építészetének történetével foglalkozva, fel-feltűnik egy-egy Salgótarján építéstörténetével foglalkozó kiadvány szerzői, illetve konferencia előadói között szülővárosában.5

Dr. Bereczky Loránd művészettörténész szerepére kell még felhívnunk a figyelmet, aki bár nem állt a salgótarjáni múzeum alkalmazásában, de a múzeumvezetés - minden jel szerint - a tőle kapott szakmai tanácsok alapján hozott döntést a képzőművészeti gyűjtemény kialakítását és gyűjtési koncepcióját illetően.6

2 Krunák, 1980, 17-18.

3 Hírek a Nógrádi Sándor Múzeumból. In.: Múzeumi Mozaik 6. Salgótarján, 1981. 31.

4 Horváth, 1982. 389, 399; Prakfalvi, 1982.8—9.; /. Országos Rajzbiennálé. Salgótarján, 1982. 159. Szalay Lajos fotóját készítette.

5 Prakfalvi 2005. 77—88.

6 Érdemes lenne erről a témáról vele, illetve a jelenleg Sopronban élő dr. Molnár Pállal interjút készíteni.

96