Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Belitzky János múzeumigazgató (1963—1969) iratainak feltárása a Nógrád Megyei Levéltárban

NEOGRAD 2009 NÓGRAD MEG

dÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

Édesapja, Belitzky Gusztáv József (sz. 1864. február 23-án Lőcsén), Losoncon állami tanító- képezdei tanár, szakfelügyelő volt. A város déli peremén egy 5 szobás házban laktak (korábban csendőrlaktanya volt az épületben). A na- gyapjáék lőcsei házát adták el, annak az árából vették.

Édesapja felesége, Mészáros Vilma (sz. 1871,

Szalók) Pozsonyban gyermekeskedett. Polgári iskolai tanárnőként végzett, de miután férjhez ment, többé nem tanított. Az ő szülei kisne- mesek voltak, édesapja a pénzügyigazgatóságnál dolgozott. Belitzky a nagyapa második feleségét, vagyis édesanyja mostohaanyját tekintette édes nagymamájának, csak őt ismerte.

Édesanyja származása és édesapja foglalkozása azt vonta maga után, hogy az úri középosztályhoz tartozónak tekinthették magukat, ami a kisgyermek Belitzkynek mitikus jelentőséggel bírt. Ugyanakkor apai nagyapja asztalosmester volt Lőcsén. Belitzky János Gusztáv megözvegyült apja második házasságából született. Belitzky János két mostohanővért „kapott” az első házasságból, akik nagyon szerették kisöccsüket, kényeztették, hiszen a 4—5 évvel fiatalabb nővére még születése előtt meghalt torokgyíkban.

Az anyai rokonság tehát jóval előkelőbb volt, ráadásul a nagybátyja egy előkelő szerb családból nősült, hiszen feleségének nővére a meggyilkolt szerb király feleségének udvarhölgye volt. Az anyai rokonság azért meghatározó, mert nekik köszönhetően sokat utazott, szerette nézegetni a térképeket, kinyílt az érdeklődése a történelem és a földrajz iránt. A trianoni határok meghúzása után elhagyták Losoncot, és Magyarországra települtek át. 1925. május 30-án megkapták a magyar állampolgárságot, ami kiterjedt az akkor 16 éves fiúra is.

1919-20-ban a balassagyarmati állami reálgimnáziumban tanult, a 2-4. osztályt 1920-23-ban a kőszegi reáliskola nevelőintézetében, az 5. osztályt 1924/25-ben a karcagi református Főgimnáziumban, a 6—8. osztályt 1925—28-ban a pesterzsébeti Kossuth Lajos reálgimnáziumban végezte „példás erkölcsi magatartással’’, ahogy ez a bizonyítványban szerepel.

Érettségit ugyanitt, a pesterzsébeti Kossuth Lajos reálgimnáziumban tett. Ugyanakkor érettségit tett görög nyelvből és irodalomból, ami a humán műveltség iránti érdeklődésről tanúskodnak.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát 1933-ban, mint történelem-földrajz szakos tanár. Az egyetemen Mályusz Elemér tanítványa volt. Mivel Mályusz diákjainak egy-egy vármegye történeti feldolgozását adta ki, így Belitzky is ilyen témában írta meg Sopron vármegye történetét, ami 1938-ban meg is jelent,

1. kép Belitzky János

76