Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. lémamentes módszere130 az enteriőr és a jelzésszerű (egy-egy tárgy közvetlen környezetét jelentő) enteriőrrészlet.,3‘ Ezeket csakúgy, mint a viseletét bemutató bábukat, az alapforrásként használt néprajzi kiállítások mintájára „öltöztetik fel” teljesen, sajátosan történeti szempontból összeválogatott időben és rétegezett- ségben meghatározott, optimális esetben összetartozó tárgycsoportokkal,132 a művészettörténeti kiállítások elvárásaitól eltérő formában. A történeti enteriőrt az 1970-es évektől egyre rövidebb, szakszerűbb feliratokkal igyekeztek ellátni. Még az is felmerült, hogy kell-e egyáltalán szöveges magyarázat. Napjainkban az értelmező, kontextusba helyező szövegmagyarázatoknak jut fontos szerep. A legújabb és a jelenkoros történeti kiállításoknak - az ilyen típusú kiállítások általános igényén, a történelem iránti érdeklődésen túl - van még egy sajátos aspektusé problémájuk: a szubjektum kérdése. A kiállításlátogatót a számára nagyon is közeli időkből és terekből származó, jól ismert, mégis más kontextusban szereplő tárgyi anyag személyes kontrollra készteti. Ilyenkor mint kortárs szemtanú nyilvánul meg. A tárlatnak ebben az esetben még ezzel a többletkritikával is meg kell birkóznia. A kutatás során megszerzett tapasztalatokat a szakterület nemcsak időről-időre megrendezett kiállításokon tudta a nagyközönség elé tárni, az 1960-1980-as években kiemelkedően sokszor, hanem szakfolyóirataikban is közkinccsé tették. Különösen egy ilyen új diszciplínának volt szüksége összehangoltan megjelentetett periodikákra a folyton felmerülő módszertani és tudományos múzeumi gyakorlati eredmények, hírek, problémák, diskurzusok közléséhez, a szakmán belüli konszenzus megteremtéséhez. A Magyar Nemzeti Múzeum 1973-ban indította új folyóiratát, a Folia Historica-t, amely a mai napig megjelenik. A vidéki múzeumok elsősorban évkönyveket adtak ki, de a nagyobb múzeumok évkönyveket és közleményeket is. A Legújabbkori Történeti Múzeum A Legújabbkori Múzeumi Közleményeket a központi tájékoztatás és az aktuális feladatok koordinálása céljából indította útjára 1964-ben, évenkénti 2—3 számmal. Életmódanyag valamilyen formában csaknem mindegyik folyóiratszámban megjelent, amelyek között a legújabb kor mint téma viszont már ritkán fordult elő. Szerzői dominánsan a múzeum szakalkalmazottai voltak. A Közlemények főszerkesztője aktuálisan a Múzeum főigazgatója volt. 1970-től némi profilmódosulással a periodika már A MMM Közleményei címen jelent meg évi két, majd három számmal. A történettudományi vonatkozású cikkek közlése megszűnt, ehelyett is a szűkebb szakterület híranyagát preferálták. 133 34 133 A három címváltozat pontosan követi a súlypontozás időrendi változásait. l34Történeti Múzeumi Közlemények, 1980. 3. 57