Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEGY

IJZEUMÖK évkönyvé; XXXIII.

koncepció, hogy a politikatörténeti események folyamatába csak szakaszosan „engedték be” az életviszonyok bemutatását. Az indoklás így szólt: „főként azért, hogy a néző összehasonlításokat tehessen, lemérhesse a fejlődést. "ws

A kiállítást sokrétű, célirányos kollektív gyűjtőmunka előzte meg az életmódanyag hatványozottan tárgyfüggő), amely „tárgymentő tevékenységnek” bizonyult, s az enteriőrök anyagát műtárggyá emelte.

A szakág vezetői tehát az „életmód-ügy” mellé álltak, nyilván nem teljesen önzetlenül: a háttérben ott munkáltak a kényszerítő körülmények is. Az új törekvéseket előidéző okok közül Mialkovszky Mária kiemeli a legújabb kori történeti muzeológia iránt megnövekedett társadalmi igényt, az addigi történeti kiállításokon megszerzett tapasztalatokat, s azokat a „25 éves a szabad Magyarország” című, már említett időszaki kiállítás kapcsán elhangzott kritikákat,106 amelyek ritka kivételként segítették a szakmai hibák kiküszöbölését. Más szempontból Szabó Péter győri történész muzeológus az elvont eszmei áramlatok, események megidézését magára vállaló klasszikus történeti kiállítások létrehozását nehezebb munkának tartotta az inkább hálás feladatot jelentő életmódkiállításoknál. Ideális megoldásnak a kettő ötvözetét tekintette, mégpedig önálló bemutatókkal: kiállítás és skanzen formájában, ahol az életmód vonatkozású tárgyaknak társadalmi réteg- és történelmi korszak-atmoszférát minden más dokumentumnál hatásosabban felidéző szerep jut. Ebbéli képességüket már több megvalósított kiállítás példáin bizonyították. Szabó Péter ennek konkrét modelljéül a Mialkovszky Mária 109 110 111 *

109Ezen a kiállításon sikerült a műtárggyá minősitett leghétköznapibb tárgyakat egyszerre életmódtörténeti és kultúrszociológiai aspektusba helyezni. Sikerült továbbá a „steril” múzeumi körülmények helyett a közönséget magukba fogadó tereket produkálni emberközelbe hozott tárgyakkal, egyfajta „szellemidézést” kelteni. Ebben a formában a terek, tárgyak, felülemelkedve egyszerű, funkcionális mivoltukon, képessé váltak a társadalom kollektiv emlékezetének mozgósítására, úgy, hogy a (megélt) élmények pozitív töltetűekké válhattak. (Szuhay, 2003. 77-96.)

110 A Szolnok megyei múzeumok például nemcsak több, alaposan előkészitett, hiteles tárgyi anyagra épülő életmódtörténeti - köztük családtörténeti - kiállítást készítettek az 1980-as években (Gyermekkor, Tóth-hagyaték anyaga, Szolnok; Szegényember kenyere, Kubikusok, summások, agrárproletárok, Kunszentmárton stb.), hanem katalógust is megjelentettek mindegyikhez, sőt, tanulmányok is születtek a hagyatékfeldolgozás újszerű módszertani elveiről, az életmódkutatás történeti muzeológiában betöltött szerepéről. (Szabó 1., 1986. 35—43.)

111 Ennek elméleti megalapozását lásd már Vörös, 1965. 890—891.

u2(Szikossy, 1980. 8-15.) A kiváló kiállításelemzés megállapításait alátámasztják Vadas József elméleti következtetései: egyrészt „a lakosságot lakásviszonyainak megváltoztatására rávenni nem lehet". - Más szempontból a magyar bútoripar ekkor még nem is volt felkészülve jó minőségű és olcsó szériabútorok tömeges gyártására. (Vadas, é.n. 148.)