Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEGHLal^MiZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. kok munkástelepeinek felszerelései, berendezési tárgyai, s ezzel ezen életformák megjeleníthetőségének lehetőségei is. A megoldást városi skanzen felállításában vélték megtalálni. Az új állandó kiállítást elemezve Esti Béla megállapította, hogy indokolt volt külön munkásmozgalom-történeti (s nem általános történeti) állandó kiállítást készíteni a téma jelentősége, korábbi feldolgozatlansága és az anyag gazdagsága miatt. Azt is egyértelműnek tartotta, hogy a bemutatót nemcsak komplexszé, de újszerűvé is tette az élet- és munkaviszonyok megjelenítése, eredeti tárgyakból összeállított enteriőrökkel, változatos enteriőrszerű blokkokkal, amelyeket szakaszosan helyeztek el a korszakváltások kronológiai sorrendjében, gazdasági és politikai események hátterének illusztrálására. Hiányolta viszont a továbblépéshez szükséges érdemi kritikákat.84 A külföldi előadók által vázolt körképből számomra legfőképpen az rajzolódott ki, hogy sokkal erőteljesebben uralta a politika a muzeológiát a bemutatkozó országokban, mint nálunk. Az életmódkutatás jellege, s módszertana (is) kevéssé domborodik ki a kötet rövid, általánosító összegzéséből, pedig a konferenciának ezek megismerése lehetett volna a célja. A minisztérium 1979-ben kategorizálta a múzeumokat, az országos intézményeket és 7 vidékit kutatóhellyé nyilvánított, de ez a központosítottabb szakmai irányítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szikossy Ferenc főigazgató-helyettes (MMM) 1982. évi országos szakmai áttekintésében már a művelődéstörténeti és az életmódot bemutató anyag gyűjtésének általánossá válásáról beszélt, országosan összehangolt feladatokkal, mint pl.: a Nógrád megye bányászata téma, s finomodó nyilvántartási rendszerekkel, amelyeknek egyik bizonyítéka volt a gyűjtéseket koordináló Történeti Adattár létrehozása. Örömmel üdvözölte az életmód-anyag időszaki kiállításokon való megjelenését, s az 1980-ban újra beinduló történész-muzeológus képzést is. A távlati tervek között szerepelt az életmódkutatásban a Néprajzi Múzeummal való szorosabb kapcsolatfelvétel és a várostörténeti kutatásokba bekapcsolódás is.85 Berta István azt sérelmezte 1983-ban, hogy „még mindig inkább igazgatási, irányítási kérdésnek tekintik a szakág alakulását, mint belső, a történeti muzeologia által meghatározott «szakmai» feladatnak. ”86 Igazi szakmai feladat pedig - fejti ki - adódna bőven: meg kellene vizsgálni a történeti múzeumok lendületesen gyarapodó gyűjteményeinek szerkezetét, feltárni a gyűjtemény-rendszereket. Még égetőbb teendő lenne megnézni, hogy mit eredményezett az eddigi kutatási időszak az életmód változásának-folyamatának dokumentálása szempontjából, hogy - különösen a jelenkoros hétköznapi élet vizsgálatánál - mire és milyen mélységben terjedtek ki ezek a kutatások például a rétegezettséget illetően, és 84 Esti, 1979. 20-22. 85 Szikossy, 1982. 6—10. 86 Berta, 1983. 5. 44
