Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Sallayné Peterdi Vera: Életmódkutatás térben és időben - Módszertani áttekintés
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEG\Ti^Í*^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. rekonstruálására, amelyek addig múzeumi kiállításokon nem, vagy csak hiányosan jelenítődtek meg.59 Néhány további példa: a pécsi Városi Múzeum történeti osztálya 1960-ban alakult meg, s az előzetes kutatások eredményeképpen 1985-re terveztek olyan állandó kiállítást, amely várostörténeti és munkásmozgalmi anyagot mutat be.60 A Vas megyei (szombathelyi) Forradalmi Múzeum 1970-ben jött létre (másodikként az országban), a jubileumi kiállításokon összegyűlt anyag „intézményesítésére”, de legújabb kori osztály már 1963-tól létezett a Savaria Múzeumban, szakmuzeológussal.61 Komárom megyében 1975-ben nyitotta meg kapuit a megyei Munkás- mozgalmi és Ipartörténeti Múzeum, még ideiglenes épületben, de új kiállítással. A már 10 éve gyűjtött új- és legújabb kori történeti anyagot tehették így közkinccsé: az ismert bányavidék rekvizítumai a helyi, parasztból bányásszá lett munkásság és a bevándorló szakmunkásság életének egymás mellettiségét reprezentálták, enteriőrök formájában is.62 Az új tendenciák érvényesítésében sokáig háttérbe szoruló Csongrád megyére az 1970-es évek végén már éppen a gyors fejlődés volt a jellemző (a szakvezetés nagyon dicsérte is ezért). A legújabb kori munkásmozgalomtörténeti kutatások számára elkülönített szegedi Fekete-házban 1978-tól működött új- és legújabb kori történeti osztály, ahol 1982-ben már 7 történész dolgozott. Életmód témában ugyan nem készültek még akkoriban kiállításai, de jelentős, ilyenképpen gyarapodó gyűjteménnyel rendelkeztek.63 A kívánalomnak, hogy a legújabb kori történész muzeológusok vidéken is valóban szakirányú munkát végezzenek, megteremtve a tudományos feltételeket, Szolnok megye mellett legelőször Nógrád megye felelt meg. Nógrád megyében Salgótarján járt az élen az új- és legújabb kori történeti muzeológia szervezetiszerkezeti meghonosításában. 1959. május 24-én avatták fel a Nógrád Megyei 59 (Szabó L., 1980. 26-35.) Ilyen, városi skanzen-jellegű lakáskiállítás található Bécsben is, az Österreichisches Gesellschafts-und Wirtschaftsmuseum 1997-ben nyílt „Von der Großmutter zum Enkel - 100 Jahre Leben und Wohnen in Wien” cimű anyaga. - A klasszikus skanzen ipari változata született meg 1998-ban Tatabányán, a Szabadtéri Bányászati Múzeum, amely különböző társadalmi rétegzettségű bányaalkalmazottak élet-, munka- és lakáskörülményeit jeleníti meg az eredeti helyszínen. (Fűrészné Molnár, 1978. 31—45.) 60 Bezerédy, 1983. 49—53. 61 Beszámoló, 1971. 5—16. 62 'Fűrészné Molnár, 1978. 31—45.) Analógiájának nyilván a MMM ugyanezen évben megnyílt kiállításán bemutatott bányászlakás-enteriőr tekinthető, amely szintén a magyar ipari munkásság társadalomszervezödésének ugyanezt, a bányavidékeinkre jellemző rétegsajátosságát ábrázolta. 63 Wágner, 1982. 15-26. 39
