Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

„Kincsek a föld alatt” Újabb kutatások a Zagyva-völgyben

NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MEGYEIÜL |áljZF.lf!VfOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

Az újabb feltárások meghatározták a kutatás irányát is. Lényeges, hogy nem szakember választja ki tudományos indokok alapján a feltárandó területeket, hanem a tervezett beruházások helye és kierjedése az a keret, amelyen belül az ásatásokat el kell végezni, megelőző feltárásként. így ezt az esetlegességet kell úgy kihasználni, hogy átfogó kutatási területként lehessen feldolgozni az eredményeket. Éppen ezért a lelőhelyek jellege miatt a telepkutatás kapott nagyobb hangsúlyt.

A települések anyagának 98,5-99%-a kerámia anyag, amelynek feldolgozása nemcsak a Cserhát, Mátra és Bükk hegyvidéki leleteinek, hanem Dél-Szlovákia határos vidékeinek és a többi magyarországi tájegység összehasonlítására is módot adott. Nógrád-megye ebből a szempontból elmaradt észak-, és északkelet Magyarország41 és Dél-Szlovákia42 császárkori telepeinek feldolgozása mögött, mivel Salamon Ágnes és Török Gyula43 megkezdett kutatásai megszakadtak a XX. század 60-as éveiben.

A telepkutatásban a kerámia anyag alapján minden esetben sarkalatos kérdés az egykori lakosok etnikai meghatározása.44 Nógrád megye keleti részén a Zagyva és Tarján-patak völgye összeköttetést teremtett a nyersanyagokban gazdag mai Dél-Szlovákia és az ebben szegény síkvidék, az Alföld között. Éppen ezért igen fontos volt a kereskedelmi tevékenység számára, s a népmozgások idején mind a vándorlásban, mind a hadi tevékenységben is fontos szerepet töltött be a folyók völgyében vezető út. Ezt igazolta a Salgótarján, Ipari-Park II. feltárása, ahol bizonyítható volt, hogy a kora-vaskorban az északról dél felé, az Alföldre terjeszkedő nomád szkíták leigázták a korábbi későbronzkori alaplakosságot, és jelenlétükkel biztosították az É-D irányú hadi- és kereskedelmi útvonalat és összeköttetést.

Pannonia határától, a limestől távolabb eső Nógrád-megye nyugati és délnyugati része a kora-császárkorban két nagy tömb, a germánok és az iráni szarmaták szállásterületei között fekve, barbarikumi peremterületnek számított. E két nép terü-leti határai többször módosultak az idők során. Ugyanez mondható el e két nép terjeszkedésétől érintett, Dunakönyöktől keletre lakó törzsekről is.45 Patay Pál fentebb említett megyei összefoglalásában már megállapította, hogy „... ismeretlen, hogy az illir-kelta cotinusok és ozok meddig laktak vidékünkön; hogy a szarmata

41 Párducz, 1957., Párducz—Korek, 1958., Párducz—Korek, 1959., K. Végh, 1962—1963., K. Végh, 1975., K. Végh, 1988., K. Végh, 1999., Lovász, 1993.; Istvánovits, 1990—1992.

42 Lamiová—Schmiedlová, 1969.

43 Salamon—Török, I960., Salamon, 1961., Salamon, 1966

44 (Bóna, 1963.) már részben érintette az etnikum kérdéskörét, a quad leletek összefoglalásakor.

45 Problémát jelent mind a történeti források értelmezése, mind az a tény, hogy a kerámia anyag legnagyobb része csak tágabb időhatárok között határozható meg, így a pár éves, vagy évtizedes keltezési különbségek nem mutathatók ki az esetek túlnyomó részében.

301