Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Magánmúzeumok Nógrád megyében
NEOGRAD 2009 NŐGRÁD MEGm^LkMpZEllMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. Az orsós magnók fiatalkori szenvedélyének tárgyát képezik, mostanra a világ legnagyobb magángyűjteményét mondhatja magáénak, 700 készüléke közül 350-et láthat a közönség a polcokon. Igazi érdekesség, hogy valamennyi kiállított tárgy működőképes, a fonográftól az acélszálas első világháborús hangrögzítő készülékeken keresztül a legutolsó, az 1980-as évekből származó japán stúdióberendezésig. A tulajdonos szakavatott vezetése mellett a látogató annak az országnak, illetve időszaknak a zenéjét hallhatja, amelyikben az adott készüléket előállították. A magyar gyártmányok köre teljes, több prototípus is megtalálható itt. Mellettük 19 ország 130 gyártójának terméke látható, a csaknem száz angol-amerikai gyártmány közül 30 Európában más múzeumban egyáltalán nem is látható. A második világháborúig a szalagos hangrögzítés újdonságainak zömét német szabadalom alapján jegyezték be, 1945 után az USA átvette a vezető szerepet - igaz, a korai amerikai készülékek csaknem azonosak a háború alatti német fejlesztésekkel... Igazi érdekesség egy, az 1940-es évekből származó, kémeknek kifejlesztett magnetofonja: majdnem akkora, mint egy tégla, mikrofonját pedig a használó karórája rejtette. Az egész világon alig pár darab ilyen maradt fenn. Nagy Vilmos tájékoztatása szerint az 1950-es évektől Magyarországon is megvásárolható készülékek három- négyhavi fizetésbe kerültek, a rádióval és lemezjátszóval egybeépített eszközök ára pedig úgy 12 ezer forint körül alakult, ami megfelelt az éves átlagjövedelemnek. Ő maga az első orsós magnóját az 1960-as évek elején vásárolta, a Szabad Európa adásait vette fel, hogy azután házibulikon lejátszhassa. Ilyen - sokszor zavart - felvételek a mai napig a birtokában vannak. Nagy Vilmos 11 unokája közül egyik érdeklődik az orsós magnók iránt, ami mindenképp’ öröm, de a terényi múzeum vezetését nem választhatja életpályául. A tulajdonos a kezdetektől a saját pénzét költötte a kiállítóhelyre, akár az épület kialakításáról, akár a gyűjtemény fejlesztéséről volt szó. A működés megkönnyítésére, nem sokkal a nyitás után, 2002-ben alapítványt hozott létre a fenntartáshoz szükséges anyagiak előteremtésére, de csak 2008-ban fordult elő először, hogy az egy százalékos támogatásoknak köszönhetően 387 ezer forinthoz jutott, így nem kellett a saját zsebébe nyúlnia. Az önkormányzattól, mivel a község is szegény, sosem kért támogatást. Elmondása szerint a látogatottság eléggé aránytalan, van, hogy napokig nem jön senki, máskor több busznyi ember összefut. A múzeum belépőjegy ellenében látogatható. 292
