Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Észak-Nógrád mezomuzeális korszaka

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG mZElJMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII. nyon és tíz szekrényben volt kiállítva. A falakon a látogatók a magyar történelem nagy alakjait ábrázoló olajfestményeket (pl. Széchenyi István, Deák Ferenc, Kos­suth Lajos, Busbak Ádám és Farkas Károly), illetve egyéb történelmi témájú ké­peket (pl. Árpád fejedelem, gróf Teleki László, Mátyás király, Battyány Lajos, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor), továbbá fényképeket (pl. látogatás Kossuth- nál, a Losonci Általános Ipartestület elöljárósága 1885—1925, az Országos Ipar­testület 1887-es értekezlete), iparegyesületi díszzászlókat és emléklapokat (pl. a Losonci és Losonc-Tugári Iparos-Ifjúsági Önképzőkör Emléklapja, T.G. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök emléklapja 1920-ból) láthattak. A fegyveráll­ványon régi lőfegyverek és kardok mellett, egy pika51 és egy 1836-ban készült ostyasütő került bemutatásra. Az egyes szekrényekben plakettek, a gyárak ár­jegyzékei és gyártmányai voltak kiállítva (Rakottyay és Sternlicht zománcgyárak, pakfongyár, legyezőgyár). Készítményeikkel, munkaeszközeikkel vagy céhes tár­gyaikkal nemcsak a helyi mézeskalácsosok (ütőformák - huszár, babák, kakas), csizmadiák és szíjgyártók (céhládák iratokkal) képviseltették magukat, hanem a gácsi fazekasok (edény, csésze) is. A Városi Múzeumhoz hasonlóan itt is hatal­mas numizmatikai gyűjtemény (csehszlovák, magyar, osztrák, német, olasz és francia pénzérmék, emlékérmek, kitüntetések) és könyvgyűjtemény keletkezett (a legrégebbi könyvek a 17. századból). A kiállítás értékes darabjai voltak: két ve­lencei tükör, emlék-ág Kossuth Lajos sírjáról, szenteltvíztartó 1750-ből, egy 1618- ból származó pecsétnyomó, Madách Imre saját kézzel írott levele 1860-ból, és a magyar korona öntvényből készült másolata a losonci katolikus templomból. Wagner múzeumának „maradványait“ tényleg megtaláljuk a listán. Néhány tárgy esetében az eredeti adományozótól az iparosok múzeumáig való vándorlás pontos útvonalát is fel lehet térképezni - pl. Heksch Lipót 1854-ben kiadott pol­gári oklevele, vagy a losonci szíjgyártók céhládája, melyek a századfordulón az első tárgyak között kerültek az alakulóban lévő Városi Múzeum gyűjteményébe. A korabeli helyzetet azonban a Beniczky-hagyaték további kálváriája illusztrálja a legszemléletesebben. Ahogy már korábban jeleztük, az 1918-ban még 350 darabot is meghaladó gyűjteménynek 11 hónap alatt eltűnt több mint két harmada. Az iparosok 1933-ban megnyílt múzeumának leltárában már csak 25 darabot tudunk az eredeti adományból azonosítani. A Városi Múzeum és a Losonci Önálló Ipa­rosok Egyesületének Múzeuma között fennálló bizonyos szintű folytonosság el­lenére az állandó kiállítás - melynek fényképeit a Prágai Magyar Hírlap a megnyi­tást követően különösebb kommentár nélkül hozta le52 - nem jöhetett volna létre újabb lelkes és bőkezű adományozók nélkül. Neveiket a fennmaradt leltár csak 51 Rombusz alakú vashegyű lándzsa. 52 Prágai Magyar Hírlap, 1933. 5. 7. (másolatának rendelkezésemre bocsájtását Böszörményi Istvánnak ezúton is szeretném megköszönni).

Next

/
Thumbnails
Contents