Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Észak-Nógrád mezomuzeális korszaka

NEOGRAD 2009 NÓGRAD MEG

ZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII.

A polgári leányiskola mellett létrehozott Kármán-múzeumnak nevezett szép- művészeti másolatgyűjtemény megalapításának kezdeményezője - a helyi kaszinó történelmi és régészeti bizottságának létrehozását is indítványozó az éppen Losoncon oktató közismert klasszika-filológus, Latkóczy Mihály volt. Öt cikkből álló, Wagner Sándor polgármesterhez címzett, familiáris hangvételű sorozata „Szépművészeti gyűjteményt Losoncznak!“ címmel 1899 áprilisában és májusában jelent meg a Losoncz és Vidéke c. hetilapban. Egy ilyen gyűjtemény megalapításának célja Latkóczy szerint nem más, mint a „szép“ iránt való érzék fejlesztése és ápolása. Az ilyen gyűjteményben „miden tárgynak teljesnek, épnek, kifogástalannak kell lennie. Ez az, a miben az ilyen gyűjtemények akár a történelmi, akár a régészeti, akár más jellegű gyűjteményektől különböznek. “ Hogy az iparosságban a szépérzék kialakuljon, úgy az egész emberiség, mint a magyar nemzet különleges műremekeit be kell számára mutatni „természetesen nem eredetiben, hanem sikerült reprodukcziókban“, mert a „legtöbb múzeumban a történeti egymásután védelme alatt olyan tárgyak kerültek együvé, melyek a tudóst és szakembert elragadhatják, de a művelt laikust meglehetősen hidegen hagyják, sőt nem egyszer a jó ízlést meg is sértik. “ Fő célcsoportként kiemelte az ifjú iparosokat - a csizmadiákat, kovácsokat, zománcgyári, agyag- és üvegipari alkalmazottakat. Vázlatában a finanszírozásra és az elhelyezésre is javaslatot tett. A gyűjteménynek speciális városi (tehát nem állami) tulajdonban kell lennie, a „pénzalap forrását olyan ismeretterjesztő előadások képeznék, melyek a »Szabad Lyczeum« módjára szerveztetnének, s melyeket a közönség némi csekély belépti-dijjal (mondjuk fe- jenkint 10-20 kr.) honorálna. “ Az anyagiak megteremtésénél a helyi társadalom „összes rétegeinek jóindulata ‘-ra számított. Elhelyezésre szerinte önként kínálkozott a polgári iskola, mely egyrészt a városé volt, másrészt pedig nők irányították, ami hosszútávon garantálta a tisztaság megőrzését. A szakmai felügyeletet az előadások szervezőinek kellett biztosítaniuk. A gyűjtemény tárgyait tartalmilag két fő csoportba osztva kívánta bemutatni:

1. Tárgyuknál és műtörténeti hatásuknál fogva nemzetközi (általános emberi) hatású és jellegű művek: „nem nélkülözheti pl. a belvederi Apollo, a miloi Venus, a versaillesi Diana szobrait, nem lehet híjával az olympiai Zeus-templom, a konstantinápolyi Aja Szófia és a római Péter-templom fotográfiáinak, esetleg rézmetszeteinek; kell hogy rendelkezzék Raffael és Murillo madonnáinak sikerült reprodukczióival... “

2. Nemzeti (magyar) jellegű tárgyak: „Kezdve a magyar szent koronán és koronázási paláston egészen a középkori magyar házak remek kovácsolt vasdiszeig, Lorántfy Zsuzsanna hímzett asztalkendőjétől azokig a páratlan stucco-munkákig, melyek az eperjesi renaissance-házak közös kincsei, lassankint rajz, festés és hímzés segítségével minden jelesebb dolog másolatát meg lehet szerezni, melyet a

275