Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Észak-Nógrád mezomuzeális korszaka

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG

JZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII.

Az időrendi áttekintésben szereplő - Losoncon és Füleken 1897 és 1945 között megalakult - művészeti, történeti, ipartörténeti, néprajzi és régészeti gyűjtemények sok tekintetben különböztek egymástól. Néhányuk esetében alig tudunk többről, minthogy valaki felvetette a gyűjteményalapítás ötletét, mások az intézményesülés terén viszonylag szép eredményeket értek el, múzeumi őrökkel katalogizáltatták gyűjteményüket és a nyilvánosság előtt is nyitva álltak.

I. A LOSONCI VÁROSI MÚZEUM

A losonci Városi Múzeum megalapításához vezető történések megismerésének vitathatatlanul legértékesebb forrásai a losonci kaszinó mellett megalakult losonczi történelmi és régészeti bizottság jegyzőkönyvei, melyeket a Losoncz és Vidéke c. hetilap rendszeresen megjelentetett.

1897-ben Latkóczy Mihály4 a helyi kaszinó ülésén vetette fel „a Losoncz város történetére vonatkozó adatok lehető összegyűjtését, s ez alapon egy történelmi múzeum alkotását. “ A javaslatot az egylet tagsága lelkesen fogadta,5 így a városi hatóság támogatásával 1897. június 27-én megalakult annak történeti és régészeti bizottsága. Az alakuló értekezleten, melyen a várost elismert polgárai Busbak Ádám, Farkas Károly, dr. Plichta Soma és Szilassy Béla képviselték, megválasztották a vezetőséget is. Az értekezlet egyhangúlag megállapodott abban, hogy a bizottság elnökének gróf Czebrián Lászlót - mint a történeti tanulmányok lelkes barátját, ügyvivő elnöknek Kovács Ferencet, előadónak pedig a bizottság kezdeményezőjét, Latkóczy Mihályt kérjék fel. Végezetül Pintér Sándort - a történelem és a régészet e kiváló búvárát, ki máris sok jóindulattal viseltetik a bizottság működése iránt - megválasztották a bizottság külső tagjává.6 A megejtett választás után a bizottság kijelölte fő céljait: az 1849-ben elpusztult városi levéltár hiteles

4 Latkóczy Mihály író, műfordító 1857. március 24-én született Nyitrán. Szülővárosa piarista gimnáziumában érettségizett, Pesten összehasonlító nyelvészetet és klasszika-filológiát tanult, Bécsben a szláv nyelveket tanulmányozta. Ezt követően 1883-ig Pesten kizárólag az irodalomnak élt, majd Sopronban és Eperjesen tanított. 1895-ben saját kérelmére a losonci állami főgimnáziumhoz helyezték át, ahol művészettörténeti előadásokat is tartott az ifjúság számára. 1901-ben Budapestre irányították, de a losonci kaszinó történelmi bizottságában betöltött előadói tisztségét továbbra is fenntartotta. A Pallas Nagy Lexikonában a klasszika-filológia területét érintő szócikkek szerkesztője volt. Kiterjedt publicisztikai, tudományos és műforditói életművet hagyott maga után. (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái - http://mek.niif. hu/03600/03630/html/l/l 13637.htm, LV 1902. 2. 9.).

5 LV 1897. 4. 11.

6 LV 1897. 7. 4.

266