Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Cs. Sebestyén Kálmán: „...és múzeum.” (Múzeumalapítási kísérletek Salgótarjánban)
NEOGRAD 2009 NÓGRÁD MECmaâ^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. agitációba. Mindezt az ideológiai átnevelés fogta keretbe. A kiállítások is ezt a célt szolgálták. A megyei képzőművészek évenként rendezett bemutatkozása mellett a Szovjetunió életét, a Bolsevik Párt történetét stb. fényképeken szemlélhették a salgótarjániak. Hasonlóan minden évben más-más tematikával a helyi üzemek mutatták be termékeiket, vagy az elmúlt időszak fejlődését. 1955-ben a volt Ipartestület épületében (akkor Városi Kultúrház) megrendezett várostörténetinek nevezett kiállítás három gyár 10 éves fejlődéséről és a városról megjelent összes kiadványról szólt. A múlt tehát döntően a közelmúltra és a sikerekre korlátozódott. A Városi Tanács már az 1954. évi várospolitikai tervében szerepeltette a várostörténeti múzeum létesítését, azonban ehhez anyagi forrásokat nem rendelt. így hiába volt Soós Dezső vb. elnökhelyettes minden jóindulatú törekvése az ügy előmozdítása érdekében. 1954 novemberében Dr. Manga János Salgótarjánba utazott, s Lénárt Andor gépipari technikumi tanártól jegyzőkönyvileg átvette a fiúkollégiumban őrzött salgótarjáni gyűjteményt restaurálás céljából. A listában szerepelt 40 doboz „őskori (bronzkori és középkori) anyag", 36 jó állapotú bronzkori edény, 21 régi ezüstpénz, 3 doboz „vegyes rézpénz”, 12 „régi pénz’’, 1 doboz magyar és osztrák papírpénz, 120 db plakett, kitüntetés, érem, világháborús emlék, egy kendő Olaszország térképével, 31 salgótarjáni fénykép, 20 db meghívó, plakát, röplap, 9 „pásztorfaragás”, egy gépi fúró berendezés, egy karbid- és 7 olaj bányászlámpa, 60 db brosúra, plakát, nyomtatvány, újság, 3 tűzhelygyári katalógus, 2 „orvvadász puska", 3 gipsz-szobor, egy „Balassi-kép (múlt századi nyomat)”, a Mocsáryhoz készült Salgó várát ábrázoló kép, egy „Árpádkori pallos”, egy táblán „várleletek”, 12 régi szerszám és egy dobozban közel 40 lelőhely megjelölése nélküli régészeti anyag. Volt még egy láda kőzet és egy „19. század eleji templomi zászló”. Részletezés nélkül felvettek a listába 51 db régi, és 85 db újabb könyvet is. Az anyag átmenetileg továbbra is a fiúkollégium alagsorában, egy külön helyiségben maradt. A területileg illetékes múzeum, a Palóc Múzeum, 1955 második felében a Népművelési Minisztériumhoz és a Megyei Pártbizottsághoz fordult támogatásért, mivel a salgótarjáni múzeum elhelyezésében nem történt előrelépés. Elkészítették a munkatervet is, mely szerint a legfőbb feladat a meglévő anyag leltározása, restaurálása, a kutató- és gyűjtőmunka megindítása. A Megyei Tanács ekkor a Salgó úti volt evangélikus kultúrotthont utalta ki, azonban a Városi Tanács nem engedélyezte az átalakítási munkálatok megkezdését. Konkrét lépés 1956 áprilisában történt. Azonban a korábbi elképzelésektől tartalmi elmozdulást tapasztalhatunk. Addig egy hagyományos várostörténeti múzeum volt a középpontban, az újabb elképzelésekben pedig ez kiegészülne egy tematikus és ideológiailag-politikailag hatásosabb munkásmozgalmi vonulattal. A városi tanácsülés elé ekkor került a népművelési előadó beszámolója a II. ötéves terv feladatairól. „Dolgozóink igényeit kutatva rájöttünk - olvasható az előterjesztésben -, hogy városunk lakossága nagymértékben munkásmozgalmi 20
