Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG ZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. fokozatosan eliminálódik és megszűnik (ma már biztonsággal múlt időbe tehetem ezt a megfogalmazásomat) az állam és - a források hiányában - az önkormányzatok szerepvállalása a képzőművészet és művészek korábban jelentősnek mondható mecenatúrájában. A Nógrádi Történeti Múzeumban megtartott megbeszélésen önkormányzati tisztségviselők, kulturális intézményvezetők tanácskoztak a kultúra jövőjéről - ahogy arról Tóth Elemér írásában tájékoztatja olvasóit 1993 végén. Már egy következő, 1994. januárjában bemutatásra kerülő Benczúr-kiál- lítást harangoz be a lap Peák Ildikó művészettörténész megszólaltatásával, kompetens közreműködésével. Hideg hétköznapok - rideg realitások A fenti kiscím valóságosan és átvitt értelemben is érthető és értendő is. A múzeumban például egyenesen fagyoskodtak a dolgozók, még ha nem is panaszkodtak. „Múltból merítő” előrelátással tekintettek a jövőbe 1995 év elején, és beszéltek tervekről elképzelésekről, programokról az intézményvezetők, köztük dr. Horváth István múzeumigazgató is. Természetesen nem hallgatták el nehézségeiket, az útjukba kerülő akadályokat, az intézményeikben mutatkozó bosszantó hiányosságokat sem. Ettől is nagyobb gond volt azonban a költségvetési kondíciók romlása, ami bizony már komoly fejfájást okozott a múzeum igazgatójának is. Dr. Horváth István egyik nyilatkozatában a múzeumi feltételek változására vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva már nem egyszerűen hideg napokról, a munkatársak fagyoskodásáról, sokkal inkább a rideg valóságról beszélt. Mint kifejtette, az utóbbi években a múzeum cselekvési lehetőségei a romló anyagi feltételek miatt beszűkültek. A legnagyobb veszteség a személyi állomány csökkenésében, az intézmény nyitva tartásának korlátozásában jelentkezett. A pénzügyi keretek csökkentése megnehezítette a géppark és a műhelyfelszerelések karbantartását, miközben új beszerzésre már lehetőség sincs. A korábbi gazdag, elsősorban hasonmás kiadványok megjelentetéséről le kellett mondani. A múzeum tudományos műhely és kiadói szerepe lecsökkent. Szűkítette a tevékenységi kört és a mozgási lehetőségeket a karancsberényi múzeum és a nemzetközi művésztelep mátraalmási épületének kényszerű eladása - sorolta a gondokat az igazgató egy 1994. évi május összegező karakterű lapinterjúban.19 A szervezetfejlesztési és korszerűsítési munka eredményeképpen a Nógrádi Történeti Múzeum újabb kiállítóhellyel gyarapodott, az 1965-ben kialakított Salgótarjáni Földalatti Bányamúzeum Nógrádi Történeti Múzeum Bányászati Kiállítóhelye néven a múzeumi szervezetbe integrálódott, amelyről több írásban is 19 Harmincöt éve: Tanú a Nógrádi Történeti Múzeum. In: Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május 14-15., 5. o. 159
