Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban

NEOGRAD2009 NÓGRÁD MEGm^LkMpZEUMOKÉVKÖNYVE XXXIII.

A Palócföld lelkes olvasói örömmel fedezték fel a lap 1968. 1. számában azt a remek recenziót, amit Horváth István írt a dicséretesen meglódult gyarmati könyvkiadás két újabb kötetéről. Nagy Iván verses naplója különösen értékes „lelet” lehet a történészek és az irodalomkedvelők számára egyaránt. Egy 1969. február végén, a Nógrád c. újságban megjelent nyúlfarknyi kis cikk arról számolt be, hogy nyomdába került a Nógrád megyei monográfia első kötete. Egy alig valamivel később megjelent cikkben - ugyanezen lap hasábjain - Szabó Béla, a monográfia egyik szerzője beszél a kötetről, azaz Nógrád száz évéről.

Az évtized végére érve megállapíthatom, hogy gyűjtésem szerint a ’60-as évek sajtójában évente 4—18, átlagban csaknem egy tucat cikk foglalkozott a múzeumüggyel, dominánsan a munkásmozgalmi múzeummal és kompetens személyiségeivel, adott helyet utóbbiak tanulmányainak és természetesen az újságírók tudósításainak, más műfajú írásainak.

S hogy kik voltak szerzők? A helyi újságírók közül a legtöbb cikk (még ha az előbbiekben látható válogatás ezt nem is igazolja adekvát módon) Barna Tibor és Tóth Elemér nevéhez fűződik. A ’60-as évek második felében a szakmából dr. Be- litzky János publikált a legtöbbet. A sokoldalú szakember tanulmányaival tette le névjegyét, kitűnt múzeumi szervező és irányító munkájával. Nevéhez fűződik a Nógrád megye története c. négy kötetes monográfia Balogh Jánossal történő szerkesztése, és az első kötet (896—1849) megírása. Ugyanakkor dr. Belitzky irányítása alatt a múzeum - a személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt és bizonyára más okok következtében is - nem kapcsolódott be a várt mértékben a megye, de főleg az országos tudományos és közművelődési vérkeringésbe. Sajnálatosan csökkent az ipartörténeti gyűjtőmunka intenzitása, miközben - és ez a sajtóból is kitűnt - elkezdődött a társadalompolitikai igényre alapozott helytörténeti és honismereti gyűjtőmunkát előtérbe állító múzeumi tevékenység. Kiemelkednek a különböző jubileumi rendezvények és nagy notabilitásaink - Mikszáth, Madách - emlékét idéző és kultuszát elindító-erősítő kiállítások, amelyekről a sajtó ugyancsak rendszeresen beszámolt. 1969-ben készült el a karancsberényi emlékmúzeum, amit Szabó Béla méltatatott, aki 1969—1970-ben megbízott igazgatóként látta el a munkásmozgalmi múzeum irányítását. 1969-ben a városrekonstrukció miatt a múzeum ideiglenes jelleggel másik épületbe, a volt megyei kórház egyik szárnyépületébe költözött.12

12 Szvircsek, 2005. 121-122.

151