Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Az 50 éves Nógrádi Történeti Múzeum a sajtóban
NEOGRAD 2009 NŐGRAD MEG. JZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIII. címmel számolt be azokról az eredményekről, amelyek már alapkövei lehettek egy majdani városi múzeumnak is. íme az újságcikk szöveghű változta. Salgótarján város gyűjteménye írta: Domyay Béla Sokat írtam már e lapok hasábjain egy Salgótarjáni Városi Múzeum létesítésének immár elodázhatatlan szükségességéről. Legyen elég e tekintetben csak az ennek érdekében írott nagyobb cikkeinkre hivatkoznom. 1) Salgótarján r.t. város története és múzeuma. A Munka IV. évf. 46-48. szám, 1926 novemberében, főleg pedig a III. rész (48.sz) 1926. november 27. 2) Szolnok-de még Hatvan is - megelőzte Salgótarjánt. U.o.: XII. évf. 79.szám. 1934. nov.24. 3) Óramúzeum - Salgótarjáni Múzeum. U.o.: XIII. évf. 7.sz., 1935. február 9. A második cikkemre: „A múzeumról” - „Reflexiók a „Munka” Salgótarjánban megjelenő lap” cikkéhez - címmel érdekes visszhangként, figyelemre méltó sorok jelentek meg a „Hatvan és Járása” XVI. évf. 1934. dec. 2., 49. sz.- ban. A többire sajnos senki sem reflektált a nagyközönség köréből, de legfőképpen és legsajnálatosabban senki nem segített és a muzeális problémát sajnos senki nem oldotta meg, az illetékes polgármesteren és helyettesén kívül, mint arra alább még rátérek. Közben azután, a legújabban megjelent múzeumi törvény értelmében már nem is beszélhetünk többé salgótarjáni „Múzeum”-ról, legfeljebb csak salgótarjáni „Gyűjtemény”-ről. De hát nem is a cím itt a fontos, hanem a lényeg: az, hogy legyen már egyszer a mi fejlődő, izmosodó, sőt, napról-napra csinosodó, szeretett városunknak is olyan közgyűjteménye, amely részint haladásunkat tüntesse fel hűen és pontosan, részint pedig megőrizze azokat a felvetődő régészeti, történeti, bányászati és néprajzi stb. leleteket és kincseket, amelyek egy megfelelő közgyűjtemény létesítése, illetve abba való szakszerű összehordása nélkül, magyar tudományosságunk, de főleg helyi vonatkozású kultúránk és a legeszményibb értelemben vett lokálpatriotizmusunk rovására, sőt pótolhatatlan kárára is - feltétlenül veszendőbe mennének, mint ahogy már eddig is sajnos sokszor veszendőbe mentek. Ámbár nem vagyok a jelszavak embere, de itt is ismételten és ismételten, akár százszor is kell hangoztatnom, mindaddig, amíg Salgótarján minden egyes, valamire való polgára részéről teljes sikerű meghallgatásra, megértésre és segítő akaratra nem találok (...) Még 1927 június 24-én történt, hogy a múzeumügy egyik lelkes megértője és felkarolója, boldogult Liptay B. Jenő segítségével és a szolnoki földrajzi kiállításon 143
