Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)
Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye
NEOGRAD2009 NÓGRÁDMEGYElJULMŰZEUMOKÉVKÖNYVE XXXIII. fekvésű épületben, megvalósulhatna a Mihályfi Ernő Gyűjtemény állandó kiállítása, és lenne hely az időszaki bemutatók, így a Tavaszi Tárlat, a rajztriennálé és egyéb képzőművészeti kiállítások számára is. így valósulhatna meg Salgótarján régi vágya, hogy működjön a megyeközpontban Városi Galéria. Bízunk abban, hogy a fenti célok előbb-utóbb teljesülnek. Nem állt szándékomban, - lehetetlen is lenne - a salgótarjáni múzeum képzőművészeti gyűjteményével kapcsolatos valamennyi eseményt, eredményt és problémát néhány oldalon vizsgálat alá vonni. Célom az volt, hogy a legfontosabb tendenciák és összetevők felidézésével kidomborítsam e gyűjtemény fontosságát, értékét és kívánom, hogy fejlődéséhez megfelelő körülmények adódjanak. Végezetül felteszem a kérdést, vajon szerencsés-e, hogy Nógrád megyében az egyes települések múltjának bemutatására hivatott múzeumok helyett, olyan túlnyomó részt szakmúzeumi feladatokat ellátó tudományos intézetek jöttek létre, amelyek úgy tűnik, nem gyakorolják megfelelő mértékben a városi múzeum - Nagy Iván akadémikus által oly szemléletesen meghatározott - alapfunkcióit. Kívánatosnak tartom, hogy a jövőben Salgótarján, Balassagyarmat, Szécsény és Pásztó múzeumaiban felerősödjön a helytörténeti kutatás, illetve más helyi, települési értékeket felszínre hozó kutatómunka, és így sikerüljön - erősítve a köteléket a települések lakóival - olyan kiállításokat létrehozni, amelyekben a városlakók aktívan vesznek részt. Jó példája ennek a Salgótarján 85 éves évfordulóján rendezett várostörténeti kiállítás.100 Érdemes lenne, ha a kultúra területén tevékenykedő országos és helyi szakemberek eltöprengenének Nagy Iván 1892-ben megfogalmazott és alább idézett sorai felett. A helyi múzeumok szerepét körülíró, máig igaz sorokra Dr. Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgató egyik írását olvasva lettem figyelmes.101 Kívánom, hogy Nógrád megye kulturális életéért tevékenykedők szívleljék meg az abban foglaltakat: ”...A helyi múzeumok arra valók, hogy azokban mind az ami a vármegyében vagy a város környékén a föld színén vagy a földben, vagy a szekrényekben, padlásokon: történelmi-, mű- vagy ipartekintetében érdekes található, összegyűjtsék, azt ott mindenki megláthassa, hogy azokból megtanulhassuk: mink volt, mink van? Kik laktak itt előttünk, mit hoztak ide őseink magukkal, s mit tudtak vagy mit tanultak más nemzettől, akár ipar, akár mesterség, vagy művészeti tekintetben. Ezek tudása nélkül nem ismerhetjük hazánkat, nem ismerhetjük elődeinket, nem ismerhetjük magunkat s nem írhatjuk meg hazánk és nemzetünk történetét. A ki pedig magát nem ismeri: az nem haladhat, nem gyarapodhatik .... 100Bagyinszkj—Balogh, 2007. 298—307. 101 Praznovszky, 1986. 3—5. 126
