Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2009 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 33. (Salgótarján, 2010)

Matits Ferenc: A Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye

NEOGRAD 2009 NOGRAD MEG^Lalk^ MÚZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXIII.

sait a város közönsége középületekben - a városházán, a templomokban illetve kiállításokon ismerhette meg.

A Cereden született, a háborút megelőzően Kisterenyén, majd Losoncon működő id. Szabó István fafaragó őstehetség, mind balassagyarmati,28 mind baglyasaljai29 művészeti kapcsolatokkal rendelkezett. A háborút követően előbb Kisterenyén, majd 1954-től Benczúrfalván letelepedő és alkotó Kossuth-díjas, Érdemes művész Benczúr Gyula30 31 egykori - az evangélikus egyház által használt - műtermét kapta használatba, ahol a későbbiek során saját faragásaiból az emeleten állandó kiállítást32 hozott létre.

„...a megyei tanács 1965. augusztusában megvásárolta a szobrász 70 darabból álló szoboregyüttesét, s a mintegy másfélmilliós zsűriár ellenében mintegy félmillió forinttal hozzájárultak a művészlakás és a műterem fejlesztésének finanszírozásához...”33 A vásárolt művek egy része a salgótarjáni megyeháza tereit díszíti, míg egy másik része múzeumi raktárába került. A raktározott, illetve a megyeházán lévő anyagból rendezett K. Peák Ildikó a művész születésének 100. évfordulója alkalmából a kisterenyei Gyürky-Solymossy kastélyban, id. Szabó István szobrászművész emlékét ápoló, katalógussal kísért impozáns állandó kiállítást.

”...az autodidakta fafaragóból országosan elismert művésszé vált 'Pista bácsi’ gyakorlatilag az egyetlen szobrász volt ebben az időben a megyében. Több helyen ’bányászművészként’ aposztrofálták őt a kritikusok, nem véletlenül, hiszen 1950-től a 60-as évek közepéig dolgozott nagyszabású, ’A magyar bányászat 200 éve’ című sorozatán.- írja id. Szabó Istvánról K. Peák Ildikó művészettörténész

28 Matits, 2003. 127-129.

29 1d. Szabó, 1969. 171-178.; K. Peák, 2009.; K. Peák, 2003. 5-13.

30 Bellák, 2002. 93-94.

31 K. Peák, 1996-1997. 71-83.

32 Az egykor kirándulóbuszokkal látogatott magánmúzeum, amelyet államfők is felkerestek, mára szomorú képet mutat. A beázások, a fútésnélküliség, a műtárgyak restaurálásának, a faszobrok kezelésének elmaradása miatt id. Szabó István a benczúrfalvi kiállítása, az ott lévő művek komoly veszélynek van kitéve. Megoldást jelenthetne, ha az önkormányzati tulajdonban lévő műteremépületben Benczúr Gyula festőművészre is emlékező, valamint a Szabócsalád művésztagjainak anyagából kiállítóhely nyílhatna. Ehhez alapul szolgálhat a település temetőjében nyugvó festőfejedelem családjának tulajdonában lévő dokumentációs anyag, amely eredeti Benczúr-művek nélkül, tablókkal illusztrálhatná a falunak nevet adó géniusz működését. Másrészt bemutatható lenne a Szabó-család művésztagjainak egy olyan kiállítása, mint amilyet 2003-ban a József Attila Művelődési Központban, majd a losonci Nógrádi Múzeumban láthatott a közönség. A kiállításhoz katalógus is készült: Praznovszky Mihály: Nemzedékek. Id. Szabó István szobrászművész és alkotó családtagjainak kiállítása. Salgótarján, 2003.

33 Erdős, 2005. 27.

102