Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Hausel Sándor: Mintaférj és mintahivatalnok? Tények és vélemények a farádi Veres Pál (1815–1886) életéről
Simon János vármegyei levéltárnok hívta fel a figyelmet.15 Jelentéseit olvasva nemcsak azok alapossága és adatgazdagsága tűnik fel a mai kor kutatója számára, hanem azok emberi oldala is. Ő maga így vélekedett a megyei közigazgatás létrehozása körüli nehézségekről: „Saját működésem körét tekintve gyakran éreztem, hogy töretlen az út melyen elindutam, a mákban fennálbtt kisgyűlési intézmény kényelmes takarója mögé nem vonulhatva, minden intézkedést, az abból következő személyes felelősség mértékével kellett mérlegelnem, és e téren a törvényt, részrehajlatlan igazságot, méltányosságot szem előtt tartva, gyakoroltam a közönség bizalmából kezembe letett törvényes hatalmat mérséklettel de egyszersmind elhatározó bátorsággal ”16 A hároméves alispáni hivatalnokoskodás után 1875 és 1878 között országgyűlési képviselő volt. Mandátumának lejárta után ismét Vanyarcra vonult vissza, de azért a megyei közügyektől haláláig - s ezt ugye szó szerint kell venni, mert bizottsági tagként az eskütétel közben érte a halál - nem vált meg. Halála másnapján a megyeháza udvarán ravatalozták fel, itt búcsúzott tőle a megyei tisztikar, amelynek nevében Pajor István mondott „fennköt szellemű” búcsúbeszédet.17 Gondolom, ennyi egykorú idézet meggyőzhet bennünket, hogy közigazgatási és közéleti tevékenységét a kortársak nagyra értékelték. Megbecsülés övezte az evangélikus egyházon belül is, ahol sok éven át a Nógrád megyei evangélikus esperesség világi felügyelői tisztségét töltötte be. Nem lehet véletlen, hogy temetésekor, a templomot is elpusztító vanyarci tűzvész után fél évvel, az új templomban az oltár előtt ravatalozták fel. Maróthy lelkész úr gyászbeszédében hangsúlyozta, hogy az evangélikus egyháznak nincsenek fényes állásai, „...de ezen úgy segítünk, hogy szegény tisztségre is nagy embert állítunk, hogy Ő adjon az állásának fényt és tekintélyt. És Veres Pál idejében a különben szerény felügyelői hivatal valóságos métóság vöt, mely előtt mindenki tisztelettel meghajolt, mert azt a hivatat Veres Pál viselte. ”18 A magyarországi evangélikus nemesség és értelmiség a számarányát messze meghaladóan képviseltette magát az ország XVIII. századi tudományosságában. Láthattuk Veres Pál esetében is, hogy fiatal korában olyan jó hírű iskolákban tanulhatott mint az eperjesi, a Selmecbányái, illetve a pozsonyi. Az evangélikus nemesség és értelmiség, beleértve a nógrádiakat is, különösen II. József türelmi rendelete után tudott aktívan bekacsolódni a közéletbe. A XIX. század középső harmadának neves újságírója, Vahot Imre szerint „...mind házi köreikben, mind a felföldi művet városok tanodáiban, a körülmények közt lehető legjobb és legszabadabb nevelésben részesíték gyermekeiket: s innét van az, hogy Nógrád a szabadelvű és legművetebb magyar megyék sorában tündököl ”19 Láthatjuk tehát, hogy a kortársai előtt elismert volt közéleti tevékenysége és tisztelet övezte személyét. 15 MISKOLCZY SIMON János: Nógrád megye története 1867-1911. In: Borovszky Samu (szerk.): Nógrád vármegye. Bp„ 1911. 16 HAUSEL Sándor (szerk.): Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867-1914 közötti történetéhez. Balassagyarmat, 2010. 75. p. 17 Evangélikus Egyház és Iskola 1886 21. szám 18 Nógrád Megyei Levéltár VIII. 701. A teljes gyászbeszédet a Függelék tartalmazza. 19 PRAZNOVSZKY Mihály: Nógrád megye az 1840-es években. In: Madách és Nógrád a reformkorban. Salgótarján, 1984. 14. p. 82
