Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Hausel Sándor: Mintaférj és mintahivatalnok? Tények és vélemények a farádi Veres Pál (1815–1886) életéről
tot feltétlenül figyelembe kell vennünk, amik meghatározták erkölcsi tartását, társadalmi tevékenységét, műveltségét és magánéletét. Akárhogy is értékeljük Veres Pál életét, Beniczky Hermin életműve a magyar névadási szokások miatt megörökítette az ő nevét is a magyar művelődéstörténetben. Mintha a sors azt akarná kifejezni, hogy Beniczky Herminé az érdem, de Veres Pál mellett tudta megvalósítani. Veres Pál egyszerre volt magyar, nemesember és evangélikus. Mindhárom társadalmi állapot külön-külön is meghatározó, de együtt sajátos állapotot jelentett. Mindezeket az adottságait bele kell helyeznünk abba a korba, amelyben az életét leélte. Birtokos nemes családból származott, amelynek birtokai Hont, Pest és Nógrád megyében voltak. Hont megyében kihirdetett nemeslevelüket I. Lipót királytól kapták 1659-ben. Szülei - Veres Pál és Meskó Magdolna - Kutasón voltak birtokosok, apai nagyapja Pest megyében volt főszolgabíró. Testvérei (István, Miksa, Gyula) Kutasón, Nógrádszakálban, Alsótoldon, Tótgyörkön (Galgagyörk) laktak.9 Tízéves volt Veres Pál, amikor megjelent Mocsáry Antal magyar nyelvű megyeleírása, amelyben bizony azt olvashatjuk Veres Pál szülőfalujáról, hogy „Itten semmi nevezetes nem találtatik. ”10 A Kutasón született négy fiú számára a szülői birtok nem lett volna képes megfelelő megélhetést biztosítani, ezért hárman közülük hivatalt viseltek: egyikük katonatiszt, a másik szolgabíró, Pál pedig megyei tisztviselő lett. Ugyanakkor Veres Pál a házasságával Vanyarcon jelentős birtokhoz is jutott. Az 1893. évi gazdacímtár adatai szerint a 756 holdas birtokból 564 hold volt szántó, 119 hold erdő, 48 hold legelő, 10 hold rét, 3 hold kert, 1 hold szőlő és 11 hold hasznavehetetlen terület. Birtokának 3/4-e szántóföld volt, gazdálkodásában vélhetőleg a szántóföldi növények termesztésének volt döntő jelentősége. Gazdálkodással egyébként huzamosabb ideig kétszer foglalkozott, a Bach-korszakban és öregkorában. A reformkorban volt a megye fiatal közigazgatási tisztségviselője, átélte a szabadság- harc időszakát mint hivatalnok, annak leverése után az önkényuralom idején visszavonult vanyarci birtokára, ahol gazdálkodott, feleségével társasági életet alakítottak ki maguk körül, és nem utolsó sorban családja körében élt. Amint azonban 1861-ben az alkotmányos közéletnek legkisebb lehetősége felcsillant, megjelent a közéletben. A kiegyezés idején, 1867-ben ötvenkét éves volt, viszont azt kell mondanunk, hogy ekkor, a dualista Magyarország létrehozásakor jutott hivatali pályafutásának csúcspontjára: 1867-ben tagja lett a koronázásra kiválasztott küldöttségnek, 1872-től egyhangúlag választották meg a megye alispánjának, majd 1875-től országgyűlési képviselő, királyi tanácsos, megyei pártalelnök. Alispáni működését a kortársak feltétlen elismerték: javára írták a gyűlölködésig menő pártoskodás megszüntetését, az 1870. évi XL1I. te. végrehajtását, vagyis az új megyei törvényhatóság működésének beindítását, az ehhez nélkülözhetetlen vasakaratú és kitartó szorgalmát, hivatalbeli gondosságát, higgadt gondolkozását, jó modorát, nagy munkabírását. „Többször megtörtént, hogy a hajnal íróasztala mellett találta őt. ” 9 NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal XII. kötet. Pest, 1865. 147-150. p. 10 MOCSÁRY Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése. Pest, 1826.1. 261. p. 80
