Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Várkonyi Gábor: A magyar politikai kultúra a kora újkorban. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Esterházy Miklós nádor levélváltása 1644–1645
A nádor érvrendszerében a legfontosabb elem azonban nem politikai, és a felekezeti viták meddő zsákutcáját is elkerüli, pedig tudjuk, hogy a katolikus hit mellett is tud rendkívül meggyőzően érvelni. Ebben a vég nélküli propagandisztikus diskurzusban Esterházy egyetlen erős ütőkártyával rendelkezik, és ez pedig a nemzet, illetve a haza fogalmának folyamatos felszínen tartása. Megdönthetetlen erkölcsi erőt ad Esterházy leveleinek az, hogy folyamatosan a haza és a nemzet áll retorikájának a középpontjában. „... arra kérném most is kegyelmedet: mert akár mint gondolkodjunk is felőle, semmi ezt a mi nemzetünket és édes hazánkat meg nem tartja, hanem a békesség és jó egy esség, az császár urunknak hozzánk való atyai szeretete és ótalma. De mind ezt a három rendbéli dolgot megveté kegyelmed mert csendességünket felháborítá, magunk közt nagy szakadást és gyűlölséget csinála,... Most sem tudok ezért én mi egyebet mondanom, hanem hagyjon békét minékünk kérem, s maradjon határában: ne sanyargassa ezt a nemzetet, a ki nélkül is elég elkeseredett és megoszlott, s tegye le kivont fegyverét is: s ez leszen egyik orvossága mostani nyavalyánknak. ”13 Természetesen a nemzeti összetartás hiányának hangsúlyozása, mint a haza legnagyobb veszedelme, nem Esterházy találmánya. Már a 16. századtól kezdve, a reformáció irodalmán át a történetírókig vagy a historiás énekekig visszatérő toposz. Az „egyet nem értés” a hanyatlás, a bukás magyarázata majd minden történelmi helyzetben. Irodalmi párhuzamokat vég nélkül sorolhatnánk. De Esterházy leveleit mégsem lehet azok közé a művek közé sorolni, amelyek csupán erkölcsi leckét kívánnak adni. Számára a háború pusztításai nem példázatok, hanem kézzel fogható valóság: Fülek városának felégetését, csak azért, mert a vár kapitánya, Wesselényi Ferenc nem szegte meg királyának letett hűségesküjét, értelmetlen és kegyetlen pusztításnak tartja. Az egyébként is folyamatosan háborús helyzetben élő nemzetet milyen politikai célok elérésért szabad kitenni bármiféle háborús pusztításnak? Esterházy sorolja a példákat az oszmán csapatok által elkövetett pusztításokról. Amikor Nyitra mellett az Oszmán Birodalom katonái falvakat égetnek fel és rabokat szednek, akkor az erdélyi fejedelem hozhat-e oszmán segédhadat Magyarországra? A választ maga a nádor, Esterházy is tudta, hogy: igen. Grotius, ha átvitt értelemben is, de I. Rákóczi György oldalán áll: „De minthogy a háborút a béke céljából indítják, és nincs olyan viszály, amelyből háború nem keletkezhetnék, indokolt a szokásos viszályok különféle fajtáit a háború joga kapcsán tárgyalni. A háború azután elvezet majd bennünket végcéljához, a békéhez. ”14 I. Rákóczi György számára a cél a békekötés, amelyben megismételheti Bethlen Gábor területi nyereségét, annál is inkább, hiszen a Rákóczi birtokok súlypontja a megszerezhető és megszerzendő hét vármegye régiójában található. A fejedelemség kereskedelmi csomópontokhoz, bevételi forrásokhoz jut, és nem utolsósorban nemzetközi szerződései révén az európai politika színpadán is szerepet kaphat. Esterházy „intő” levelei a magyar politikai publicisztika csúcspontjai közé tartoznak, de az erdélyi fejedelemmel vívott csatájában alulmaradt, még akkor is, ha egyértelművé tette, hogy Rákóczi győzelme csak egy szűk színtéren, a magyar politikai theatrum szín13 Uo. TOLDY 1852, 235. 14 GROTIUS Hugo 1999. A háború és béke jogáról. I. Pallas Stúdió - Attraktor kft. Budapest. 29. 60
