Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Történelem - Várkonyi Gábor: A magyar politikai kultúra a kora újkorban. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Esterházy Miklós nádor levélváltása 1644–1645

akadályozza meg, ha a Magyar Királyság ellen háborút indítana. A minden politikai ravaszsággal megáldott Zülfikár aga az erdélyi követek jelentése szerint a következőket mondta: „Mivel az úr Isten megengedte ő Nagyságának azt érni, hogy fia ő nagyságának fejedelemmé választatott, ki kell ő Nagyságának birodalommal is terjeszkedni, az hadakozást is megengednék ő nagyságának - tették hozzá a követek az hét vármegye visszafoglalását, kit kegyelmes uram nem tudom Zülfikár aga hízelkedésből vagy miért mondta?”5

Számomunkra egyértelmű, a fejedelem engedélyt kapott, hogy a Bethlen Gábor számára biztosított nikolsburgi békébe foglalt vármegyéket megszállhatja.6

Az európai országok, a Habsburg ellenes hatalmak részéről nem volt kérdés, hogy Erdély háborúba lépését örömmel fogadják. 1638-tól folyamatosan jönnek az üzenetek, érkeznek és mennek a követek. E rövid értekezésnek nem célja, hogy felvázolja Rákóczi 1644-45-ös magyarországi hadjáratának teljes diplomáciai hátterét. Csak tájékozódásul: 1643. november 16-án aláírták a svéd szerződést, majd 1645. április 22: Kemény János és Jan Bisterfeld sikeresen lezárta a francia szövetséghez vezető tárgyalásokat is.

I. Rákóczi Györgyöt és Esterházy Miklós nádort teljesen ellentétes politikai célok vezették. Az ellentét feloldhatatlan. A nádort az ország integritásának a védelme, a fejedelmet fejedelemségének politikai célja, az európai hatalmi játszmákban való „láthatóság”, illetve jól megfontolt privátus érdekei vezették. Mindezt a felekezeü különállásra, a sérelmekre tett ideologikus nyilatkozatok még bonyolultabbá tették.

I. Rákóczi György 1644-45-ös hadjárata minden szempontból a különös hadjáratok közé tartozik. 1644 áprilisára szinte ellenállás nélkül végigvonult Észak-Magyarországon, seregét az átálló csapatok gyarapítják, a városok és várak megnyitják előtte kapuikat, helyi alkuk és megegyezések segítik az előrenyomulást. De májusban már érkezik a nádor, Füleknél és Kassa alatt vernek tábort, onnan vonulnak majd téli szállásra Sáros alá.

A nádor, miközben végig a hadsereggel vonul, folyamatosan írja „intő” leveleit az erdélyi fejedelemhez. Esterházy pontosan tisztában van azzal, hogy ezt a háborút, ami Erdély és a Magyar Királyság között zajlik, nem lehet fegyverrel megnyerni. Egyetlen fegyver a diplomáciai mellett az írás - hiszen a tárgyalások szinte azonnal megindultak a két fél között.

Leveleit szinte azonnal meg is jelentette: az első hét levelét már 1644 márciusában latin fordításban adta ki, elsősorban az európai politikusok tájékoztatására. Majd ezt követte még ugyanebben az évben tizenegy levélnek a pozsonyi eredeti, magyar nyelvű kiadása. Ezek a levelek egyértelműen a magyar közvélemény tájékoztatását szolgálták. A sorozatot 1645-ben a teljes, mind a huszonnyolc levelet tartalmazó levelezés kiadása zárta.7 A Rákóczihoz írt leveleinek kiadását követte Lónyai Zsigmondhoz, illetve a vármegyékhez és az erdélyi rendekhez szóló leveleinek a kinyomtatása.8

5 Török-Magyar Állam Okmánytár. 1870. III. Pest. 100.

6 úm.: Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa és Zemplén.

7 A Magyarországi Palatínusnak Gróf Esterházi Miklósnak Rákóczi György Erdélyi Fejedelemnek írt egy-nehány Intő Leveleinek igaz Páriája. Nyomtatta Béchben a Kolóniái Udvarban Kosmerovius Mate Anno MDCXLV. Kiadta: TOLDY 1852, 207-295.

8 A Magyarországi Palatínusnak Gróf Esterházi Miklósnak Lonyai Sigmondhoz és némelly Vármegyékhez írt egy-nehány leveleinek igaz Páriája. Nyomtatta Béchben a Kolóniái Udvarban Kosmerovius Mate Anno MDCXLV. Kiadta: TOLDY 1852, 298-343.

58