Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Tóth Balázs: Fémleletek a Kárpát-medence szarmata korú szárazföldi gerinces faunájának kutatásában
Lagomorpha and Rodentia (nyúl alakúak és rágcsálók) Hír & Kókay (2010) javított Eurolagus fontannesi (Depéret, 1887) Trogontherium minutum (Von Meyer, 1838) Neopetes sp. Muscardinus sp. Paraglimlus werenfelsi Engesser, 1972 Myoglis meini Baudelot, 1965 Glis vallesiensis Agusti, 1981 Eomyops oppligeri Engesser, 1972 Keramidomys mohleri Engesser, 1972 Megacricetodon minutus Daxner, 1967 Eumyarion medius (Lartet, 1851) Collimys dobosi Hír, 2005 Microtocricetus molassicus Fahlbusch & Mayr, 1975 Anomalomys gandryi Gaillard, 1900 Faunák, flórák, klímaváltozás a szarmata szárazföldön (rövid vázlat) A Kárpát-medencében a szarmata szárazföldi gerinces állatvilág fejlődéséről az ezredforduló előtt kevés adat állt rendelkezésre. Mindössze két faunát ismerünk Románia területéről: Taut és Cománe?ti (Hír et al 2011). Ismereteink a kétezres évek elejétől gyarapodtak lényegesen. Tasád, Kozárd és Vércsorog faunái a korai szarmata élővilágban nyújtanak betekintést. Az ausztriai Gratkorn kivételesen gazdag (ebben a publikációban nem részletezett) leletegyüttese a korai- és a késői szarmata határán lejátszódott változásokat mutatja (Böhme et al. 2014), míg a Felsőtárkányi-medence hét faunája a késői szarmata -korai pannon átmenet viszonyait tükrözi. A bádeni-szarmata határon a szárazföldi ökoszisztémákban a tengeri élettérhez képest a változás jóval kevésbé volt hirtelen és brutális. A folyamatokat a klimatikus változások vezérelték. A tasádi és a kozárdi faunák és részben Vércsorog a korai szarmata viszonylag száraz klímájára utalnak, mivel a rágcsálók között gyakoriak a Mediterráneumra jellemző nagy termetű hörcsögök (Cricetodon fajok). A hüllők közül Tasádon és Vércsorogon fordulnak elő az utolsó kárpát-medencei krokodilok, továbbá megtalálhatók agámák, gekkók és nagytermetű varánuszok. A korai szarmata száraz klímát bizonyító üledéktani jelenségeket már korábban is leírtak Magyarországon. Először Jámbor (1976) Budajenő környéki fúrásból említett túl- sós vizű lagúnában képződött gipsz- és kéntelepet. Szuromi-Korecz & Selmeczi (2015) a Zsámbéki-medencében végzett vizsgálataik alapján arra következtettek, hogy itt a túlsós vizű beszáradó lagúnák a középső bádenitől egészen a szarmata végéig léteztek. Nagy (2005) a Hidas 53, Tengelic 2 és Cserhátszentiván 1. fúrás pollen anyagának feldolgozása alapján száraz éghajlatra következtetett az Ephedra, Ilex, Araliaceae and Chenopodiaceae szárazságtűrő taxonok jelenléte alapján. Ugyancsak ő írta le, hogy a szarmata korszak időtartama alatt tűnt el Magyarország területéről a trópusi vegetáció nagy része, és a mérsékelt övi kevert erdők hódítottak teret. Mindez egy szubtrópusiból 489
