Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Történelem - Kovács Krisztián: A felemelkedés útján – Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század)

Nem ismert pontosan, hogy ősi birtokát mikor hagyja el (veszti el] a család az oszmán hódítás következtében. Az bizonyos, hogy az 1546-ban készült első török adatfelvétel során Ráda már nem került rögzítésre, mely arra enged következtetni, hogy már ekkor teljes egészében elhagyott föld volt. Ráda pusztát a török defterek először 1559-ben vették nyilvántartásba, ekkor a budai szandzsákban a pesti náhijéhez tartozott, és úgy jegyezték mint „elhagyott és senki birtokában nem lévén”. Egészen 1590-ig ráják nélküli volt, melyet a szomszédos Bugyi és Haraszti falvak birtokoltak, és azok szántották-ve- tették.33

A fentiek következtében, a 16. század második felében élt Ráday István fia, I. Gáspár már nem tarthatta tényleges birtokában a család ősi fészkét, hanem az oszmánok elől északi irányba húzódva, Heves vármegyében lelt otthonra. Az idegen térhódítás elől menekülő nemesség először néhai lakhelyéhez közel eső, biztonságosabb vidéken igyekezett kivárni a veszély elmúltát. A legvonzóbb menedékhelyek Sziget [vár], Eger és Gyula voltak, melyek katonasága a legnagyobb befolyással bírt a hódoltság életére; amely nemes ezek valamelyikébe bejutott, nagy reménye lehetett arra, hogy hódoltsági birtokairól nem kell lemondania.34 Erre törekedhetett Gáspár is, akit 1570-ben az Egerhez közeli Sirok várában találunk, ahol egy birtokba iktatási eljárás során tanúskodott; ugyanitt mondott ellent (feltételezhetően ekkorra már) sógora (néhai) ludányi Bay Ignác fia Mihály.35 Ignác Klára nevű lányával már Heves vármegyében ismerkedhetett meg Gáspár, nem kizárt, hogy éppen Eger várában, ahol az 1550-es évek második felétől maga Bay Ignác is egri vitézként szolgálta a hazát.36

A Bay család ősi fészke a Nógrád vármegyei Ludány község volt, a 16. század közepére azonban Ignác - aki az 1540-es évek elején még Szapolyai pártján állt, majd 1549- ben címeres nemes levelet nyert I. Ferdinándtól - már Bereg vármegyébe származott át, mindazonáltal ősi jószágát továbbra is bírta.37 Ráday I. Gáspár és Bay Klára frigye döntően meghatározta a família 17. századi térbeli elhelyezkedésének prioritását. Klára révén ugyanis az ország kevésbé zaklatottabb - ugyanakkor megjegyzendő, hogy 1552 és 1593 közt oszmán megszállás alatt álló, majd utána is a török fenyegetettségének állandóan kitett38 - nógrádi-Ipoly-menti részein szereztek jószágot, mely egészen a 18. század közepéig lesz meghatározó a Rádayak számára. Azonban az 1592-ben még egri vi33 KÁLDY-NAGY Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Pest Megye Múltjából 6. Bp., 1985. 508. p. - KÁLDY-NAGY Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Pest Megye Múltjából 3. Bp., 1977. 121. p.

34 SZAKÁLY Ferenc: Magyar nemesség a hódoltságban. Századok 126. (1992) 563. p.

35 SUGÁR István: Az Egri Káptalani Hiteleshely nógrádi vonatkozású iratainak regesztái 1378-1700. Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 30. Salgótarján. 2001. 15. p.

36 1552-ben a várvédők sorában találjuk Ignác két unokatestvérét is: Bay Ferenc ötlovas tisztet és András altisztet. CSIFFÁRY Gergely: Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az „egri név”. Agria - Az Egri Múzeum Évkönyve. Agria 39. Eger 2003.; 1558 - DERL C/64-lb A.I.l. 2002.; 1559 - C/64-lb A.I.l. 2003.

37 LUDÁNYI BAY Ilona: A ludányi Bayak beregvármegyei ágáról. Századok 23. (1889) 50-52. p.

38 Erről bővebben: KOVÁCS Krisztián: „Most Ludány veve által bennünket...” - A Ráday család alsó ludányi históriája. Neograd 2012. - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve XXXVI. (2013) 121- 140. p.

45