Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: Salgótarján Pécs-kő: a nem(csak) badeni lelőhely
A magyar leletek közül legközelebb a szórvány, talán Gödörsíros kurgánnal összefüggésbe hozható Nagyhalász-Király-halmi lelet áll a Zagyvapálfalvaihoz.50 Amennyiben elfogadjuk a lelet előkerülési helyének Gödörsíros kurgánokhoz való kötődését, úgy ez is egy korábbi, rézkor-bronzkor közti átmenetet, a tiszta Makó megjelenése előtti kronológiai besorolást su- gall. Zsinórlenyomatos vonalak és hasonló talpkiképzés látható két román, úgyszintén Gödör- sírosokkal kapcsolatba hozható leleten is, Corláteni-Movila kurgánjából,51 és Let-rőL52 53 Mivel a zagyvapálfalvai lelet díszítése azonban ezektől kissé eltérő, ugyanis nem igazi, csak ál-zsinórlenyomatos vonal van rajta egy kis szakaszon, és többségében inkább Furchenstich-}el\egű vonalakkal díszített, míg a vonalak másik része pedig egyszerű bekarcolás, ezért nem fogadható el pusztán a Burger-féle izsai típusba való korai besorolása. A Furchenstich-technika alkalmazása a Burger-féle Laibach/Ig és Baranya típusokon fordul elő. Burger mindkét típust a középső horizontba sorolta, amely viszont a Vuéedol II, Makó, Bosáca II, Jevisovice B, fiatal Cham, Bernburg (?) kultúrákat jelentené.54 Konklúzióként óvatosságból a zagyvapálfalvai leletet a 2800-2600 BC közötti átmeneti időszakba sorolnám, kulturálisan nyitva hagyva a kérdést, és a Makó helyett inkább a régióban túlélő Badenre ható Kostolác, kialakulóban levő Makó besorolás mellett döntenék, amelyet akár még a késő rézkort a Badenhez hasonlóan túlélő Gödörsíros kurgánok és a Vucedol kultúra is inspirálhattak. Értékelés A régi nógrádi lelőhelyek mai tudásunk szerinti átvizsgálása némileg módosított az eddig ismert kutatási képen, de nem nyújtott végleges válaszokat alapvető kérdésekben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Salgótarján-Pécs-kőn feltárt településrész nem tiszta badeni település volt, hanem egy több-periódusú őskori és azon túl is használt településrészlet, amely feltehetően több ponton erózió következtében már a feltáráskor sem in sitn jelenségekkel rendelkezett. Tekintve a lelőhely komplexitását, és összevetve az alkalmazott kutatóárkos- ásónyomos ásatási módszerrel, kijelenthetjük, hogy a megmaradt dokumentáció szinte használhatatlan, legalábbis semmiféle reális segítséget nem ad a leletek korszakonkénti szétválasztásához és jelenségekhez való kötéséhez. 50 KALICZ 1968, 42, Taf. 1.18. Sajnos a talpa letörött, így az összehasonlításra nem alkalmas. A megmaradt tál kb. fél töredéke arra enged következtetni, hogy a legjobb párhuzama az izsai lelet, azzal a különbséggel, hogy a nagyhalászi tál peremvonalát is zsinórlenyomatos vonalakkal alakították ki, hasonló módon ferde és függőleges hármas vonalcsoportokban, míg az izsaié bekarcolt, mély vonalakkal történt. 51 ZAHARIA 1953, 408-415, Fig. 17. 52 ZAHARIA 1962, Fig. 8.3. 53 BURGER 1980, Karte 3. 54 BURGER 1980, 14-20, Abb. 3B.3. és 5, Karte 3: a baranyai (Lengyel) típus Magyarország déli részén, a Laibach (annak talpas változata) viszont Magyarország nagy részén elterjedt, magába foglalva a cikkben tárgyalt salgótarjáni területet is. 425
