Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Kovács Krisztián: A felemelkedés útján – Birtokszerzés, házassági stratégia és reformáció a Ráday család korai történetében (13–17. század)
1. sz. táblázat. Ráda-i rádai birtokok zálogosítása (14-15. század) év zálogba adó birtokrész zálogba vevő zálogösszeg zálogidő 1399 Ráda-i Erzsébet rádai parochiális egyház hetedrésze, 2 sessió. egy* ekényi szántóföld (120 hold), 40 kaszás rét ( 20-40 hold), 50 királyi öl (~«467 nr) föld Herbordhaza-i Miklós fia János 12 márka ( 48 arany ft) 1426 Ráda-i Damján és fiai: János. Benedek 14 királyi öl ("130,7 m2) széles nemes telke, rétjeinek, földjeinek és más hasznainak fele Vám on lakó Zeek-i Bálint fia János és György. Bálint leányai és azok fiai 100 forint 40 év 1430 Ráda-i Damján és fia: Benedek rádai fundus curia a hozzá tartozó földdel és tartozékokkal Zenthfalwa-i László fia Péter és Péter fiai 40 arany ft 50 év 1479 néh. Ráda-i Balázs fiai: Gergely, Mihály és az ő fiaik Rada-i Damján rádai háza és curiája, melyet egykor Gergelynek és Mihálynak 40 arany forintért adott zálogba Zenthfalwa-i László fia Péter - a Felsewreth nevű rét v. kaszáló felével Rada-i Saythos (dicto) György és neje: Ilona 40 arany ft Ráda-i Damján ága ezután - minden bizonnyal a zálogosítás révén szerzett pénz fel- használásával - Erdélybe költözött, megalapítva a család ottani ágát.19 A fenti táblázatból kitűnik, hogy a hitelezők (zálogba vevők) egyrészt a szomszédos (Herbártháza20, Vány) kisbirtokosok közül kerültek ki - kissé távolabbi zálogba vevők voltak Szentfalvai László utódai, akik az egykori pesti elővárosban lakhattak. Szintén kiderül, hogy Rádán élt egy Sajtosnak nevezett család is, amely ugyanakkor nem kapcsolható a Rádayakhoz; a 15. század végére tehát - talán éppen az 1341-ben idegeneknek adományozott birtokrészen - Rádán, a Ráda-i ősök mellett megjelent egy másik birtokos család is, aki a helység után Rádainak neveztetett. A fennmaradt források arra engednek következtetni, hogy a 15. század végéig a família csak a rádai birtokot bírta, melyből eladományozás és zálogosítás révén egy tekintélyes rész 19 A Rádayak erdélyi ágáról az 1764-ből való Ráday Eszter elsíratására készített forrás a következőket tartalmazza: „...az Erdélyi nemes Hazában is elágazék, mingyárt említett Rádai Mihály által, kinek Damian fijától való unokája Rádai Gál ide béköltözvén, itt meg is telepedék. így azért a Rádai Gál maradékából származott Rádai Bálint, a ki Szalántzi Erzsébetiét! vévén feleségül e szerentsés házasságból születének ő neki három fljai: György, Péter és Ferentz kiknek itt Erdélyben lett egyben pára- dosásokból a leány ágon, a néhai Bartsai Abrahám úr, Rádai Klára férje lineája, és a Felvintzi, Pókafalvi, Török, Morvát és más nevezetes famíliák is származtak.... ” - RÁCZ 1903. 23. p. - Hogy a Rádayak ezen ága a 15. század második felében élt Gáltól eredt, azt még a 17. század közepén is számon tartotta a família; az ezen ágból származó Ráday Dávidot - aki fogarasi parancsnoki címet viselt -, I. András Gálfi Dávidnak nevezte egy 1648-ban kelt levelében. DERL C/64-2b 11b. d. Bugyi No. 1. 20 ma: Kiskunlacháza része. CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. kötet Bp., 1897. (Reprint: Bp., 1985.) 331. p. 40
