Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt
évüket betölteniük, hogy szavazati jogot nyerjenek, nők esetében az életkori határ 30 év volt. A nők munkábaállása a női eszmény megváltozásával járt együtt. Ennek a jelentős változásnak generátora a mozi volt, illetve az újságok lévén kialakuló tömegkultúra.55 Egyetemi végzettség esetén életkorra való korlátozással egyik nem esetében sem éltek. A középfokú és az egyetemi oktatás is nyitva állt előttük, utat nyitva ezzel a szakképesítések megszerzéséhez. A Rimamurányi vállalat szolgálatában ennek köszönhetően leginkább ápolónő, tanítónő és gyors- és gépíró státuszban álltak női alkalmazottak. Az acélgyári kórház ápolónői a két világháború közötti időszakban túlnyomórészt irgalmasrendi apácák voltak, az irodán dolgozó gyors- és gépírónők, titkárnők érettségizett, jó megjelenésű, vonzó fiatal hölgyek voltak. A vállalat gyorsíróit, akik az általam vizsgált időszakban már szinte kivétel nélkül nők voltak, az egyik legelismertebb gyorsíróiskolában képezték, amelynek vezető tanára a költő, Radnóti Miklós apósa volt. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni is oktatott gyorsírást a „Rimamurányinak”, erről naplójában többször is megemlékezett. „Drukkos délelőtt, ma van a vizsga a Rimamurányinál. Papa rémesen drukkol szegény. Én is kicsit, de egyáltalán nem mutatom. Hangsúlyozott, nyugalmas fölénnyel megyek oda, a Kucsera cégvezető összevissza szaladgál, fűhöz-fá- hoz kapkod, bevisz nagy ünnepélyességgel az elnök-igazgatóhoz, a „vezérhez”, aki egy dzsentribe oltott zsidó, monoklival és kellemetlen leereszkedéssel. Helyet foglalok a zöld asztalnál, a delikvensek között, akik remegve, feketében jelennek meg. Kapok tőlük egy szép csokrot köszönő sorokkal, és a szerencsésen lefolyt diktátum után az egyik »megható« beszédet mond. Szóval teljes megelégedéssel végződik az egész.”56 Az említett vezérigazgató feltehetőleg nem gyárigazgató, hanem a részvénytársaság elnöke, Bíró Pál lehetett. A munka végzéséhez kapcsolódó kultikus cselekedetekről a kolóniái gyermekek ugyanúgy az öregektől szereztek tudomást, ahogy egy falu társadalmában. így például a jászberényi származású családdal bíró interjúalanyom megjegyezte, hogy gombászás előtt az útmenti kútnál meg kellett mosakodnia neki is, az édesapjának is, hogy baj ne érje őket.57 A szüléseket a második világháborúig még általában háznál vezették le. „Háznál születtem én is, a testvérám is. A kolduspabtában. Bulla néni a szomszédban volt. Ő volt a szülésznőnk. Amikor a legkisebb testvérem született, arra emlékszem, de gyerekeket külön szobába vitték, nem vök szabad benéznünk. ”58 Bulla nénire, mint bábára más interjúalanyom is visszaemlékezett, a levéltári forrásokban nem találtam személyére vonatkozó ada55 BÓDY 2008: 95. 56 RADNÓTI MIKLÓSNÉ 2014: 253. 57 A fürdést, mosdást mint katartikus és gonoszűző eljárást, és egyáltalán a víz tisztító, gyógyító hatásába vetett hitet az egyházi rítusokban betöltött hasonló szerepe (keresztelő) is erősítette, fenntartotta. A mágikus gyakorlatban ilyen alapon kapott nagy szerepet a szenteltvízzel való behintés, amely a magyar néphit egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző cselekménye; önállóan, vagy összetett mágikus eljárások kísérőjeként. Végigkísérte a növénytermesztés és állat- tenyésztés minden fontos mozzanatát (például behintették vele elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiscsirkét), sokféle házimunkát és az emberi élet eseményeit, a „rontásra” veszélyes napokat. Magyar Néprajzi Lexikon vonatkozó címszavai v.ö. VEREBÉLYI 2005. 58 Részlet a R. Endrével [sz. 1931.] készített interjúból (2014). 330 ■
