Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt

útján.35 Interjúalanyaim szerint 1945-ig sem a kolónia lakóitól, sem a gyártól nem lopott senki, aztán megváltozott a megítélése, miután a gyár „mindenkié” lett. „...addig is bármihez hozzájuthattak, amire szükségük vök, mielőtt nagy szavak kíséretében a munkásoké led az üzem, csak addig kérni keüed, utána meg el lehetett vinni ezt-azt kérés nélkül is, szemet hunytak felede... tudod, a háború után megindult a csencselés... mert ami mindenkié, az igazából senkié sej...] mihelyst elvesztette tulajdonát a Rima, és a gyárat államosították, valami véget ért, valami...Becsület...”36

Az alkoholfogyasztás a munkások mindennapjainak szerves része volt. Az 1880-as filoxéravész a bort drágává tette, ennek köszönhetően északról olcsó, gabonaalapú pálinka betörése figyelhető meg. Balázs Géza37 szerint részben ez is magyarázza, hogy az alacsonyabb keresetűek között a pálinka egyre jobban hódított. Az interjúalanyok elmondása alapján az acélgyáriak leginkább sokkal inkább bort ittak, azt is gyakorta fröccs formájában. R. Nagy József vidéki munkáskolóniák vizsgálatakor azt találta, hogy a bányászoknál a férfiszerephez egyenesen hozzátartozott az alkohol viszonylag rendszeres és nagy mértékű fogyasztása.38

Az interjúkészítések során az italozás és az ehhez kötődő anekdoták rendszeresen felbukkantak, ezért valószínűsíthetőnek tartom az alkoholizmus jelenlétét a kolónián. Mindössze egyeben interjúalanyom, egyeüen esetben nevezett valakit alkoholistának minden finomítás nélkül. Az említett lakos középkorú asszony volt az 1930-as évek végén, és a közösségben köztudott volt az alkoholproblémája. „... francia nevelőnő volt valamelyik dzsentri csalódnád. Sz. bácsi elvette, jól kereső kapakovács volt. A néni alkoholista led, és ki- költözöd a disznóólba arra az egy éjszakám, amíg ki nem józanodon. Kimeszelte, kivid bútort. Féltem tőle. ”39 A nők italfogyasztását feltehetőleg élesebb szemmel nézték, mint a férfiakét, ezzel R. Nagy elmélete erősíthető meg. A női munkások alkoholfogyasztásának megítélését, a női munkások 1945 előtti nagyon szerény számának köszönhetően, csak a szocialista korszakban lehetne megvizsgálni.

A közösségi élet szokásaival, eseményeivel kapcsolatos kérdésem után interjúalanyaim két jól elkülöníthető csoportba sorolták visszaemlékezéseiket. Az egyik csoport a közvetlen lakókörnyezethez kötődött, az utcához, a szomszédokhoz, az „összejárás- hoz”. A másik csoportot pedig az egyesületek, mint a dalárda, a zenekar és a műkedvelő színjátszó kör, sportegyesületek, valamint a cserkészet alkotta. „Nagyon elegáns cserkészbálok votak, csak meghívóval csak nagyestélyiben az Olvasóban. Nem voltam ilyen bálon, de nem munkásnak néztek ki ilyenkor. Apám volt az egyik cserkésztiszt. Szmokingja vöt, makkos cipő, fekete kabát, prém gallérral selyemsál pines kalap. ”40 Gyere35 Például MNL OL Z371 112. csomó kérvények „V” Vitéz Várkonyi József sajóvárkonyi lakos, ózdi térüzemi kapus háza javítására, pinceboltozat készítésére kér támogatást. Kap selejtáron 200 kg betonvasat, 3db 160-as selejtes vasgerendát, beszerzési áron 5 mázsa cementet. 1938. július 1. 54 éves térüzemi kapus, 26 éve áll a Társulat szolgálatában, havi keresete cca 110 P. (főkapus) A házépítséhez kért 400 P kölcsönt 50 P havi törlesztés mellett megkapta.

36 Részlet a B. Tiborral [sz. 1927.] készített interjúból (2010).

37 BALÁZS 2003: 54.

38 R. NAGY 2010: 144-147.

39 Részlet a N. Gézával [sz. 1935.] készített interjúból (2014).

40 U.o.

326