Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Néprajz - Várkonyi-Nickel Réka: A családi élet és a közösségi élet rendje a színterei a salgótarjáni acélgyári kolónián a második világháború előtt

hiszen a húszas-harmincas években a tömegek erkölcsi-szellemi nevelése érdekében a valláserkölcsi nevelés fontos részévé vált a keresztény-nemzeti ideológiából táplálkozó klebelsbergi neonacionalizmusnak.11 Interjúalanyaim valamennyien úgy emlékeznek vissza, hogy a vallásosság a háború előtt egyenesen elvárt volt a kolónián. „Úgy mondhatni, hogy kötelező volt valamelyik egyházhoz tartozni. Ezt a mesterek is figyelték, ki nem jár templomba, a súlyosan mulasztókat figyelmeztették. A gyári dolgozóknak fizetésükből levontak egy un. „párbér” elnevezésű összeget, amit a területi egyházaknak adtak át.”12

A Salgótarjánba betelepült lakosság nagyobbik része katolikus vallású volt, a kisebbik része tartozott csupán a másik három történelmi egyházhoz. Az evangélikus templom, az acélgyári kolónia tőszomszédságában, a Kuczor-domb tetején 1882-ben épült. A zsinagóga a város túloldalán 1902-ben készült el, a református gyülekezet pedig 1929- ben emelt templomot a város Újtelepi részén.13 Az 1397-ben alapított katolikus plébánia- templomot többszörös átépítés után 1914-ben Wabrosch Béla acélgyári főmérnök tervei alapján kibővítették. Mégis a két világháború közötti időszakra komoly problémát jelentett, hogy az alig 300 főt befogadni képes templomba a 20 000 fős lakosság java része már el sem indult a misére, hiszen úgysem fértek be.14

1927. október 20-án az acélgyári Olvasóban ültek össze a város és az acélgyár vezetői, hogy egy új katolikus templom felépítéséről tárgyaljanak, hiszen félő volt, hogy a legnagyobb lélekszámú katolikus lakosság egyáltalán nem fogja gyakorolni a vallását helyhiány miatt. Az acélgyáriak jól kerestek, így kiszámították, hogy az acélgyári katolikus hívők keresetének évi 5%-os felajánlásából két év alatt felépíthető a templom, különösen ha segít a Katolikus Vallásalap és az acélgyár vezetősége is. A mozgalmat az acélgyár főmérnöke, az egyébként református Liptay Gyula és Herczegh József címzetes kanonok is komolyan támogatta. Sok huzavona és nehézkes ügyintézés után végül 1932-ben érkeztek a ferences szerzetesek Salgótarjánba, felszentelték a rendházat és a kápolnát.15 A plébános Réz Marián lett.16 Nem volt könnyű dolga, a visszaemlékezések szerint nagyon megosztott volt a város az új katolikus plébánia ügyében. Réz Marian, a hitoktatóval együtt, megérkezését követően hetekig házról-házra járt, bekopogtatott minden rendű és rangú lakoshoz, elbeszélgetett az acélgyár főmérnökével, a kapakovácsokkal, géplakatosokkal egyaránt. Július 3-án, az acélgyári elemi iskolával szemben lévő, szépen parkosított játszókertben volt az első ünnepi mise. Az acélgyár védőszentjének, Szent Istvánnak az ünnepén már befogadó közegben tarthatta az ünnepi misét. Az acélgyári főút elején emelt Szent Ferenc-rendi templom felszentelésére 1936. május 17-én került sor,

11 NÉMETH 1999: 368.

12 L. Péter [sz. 1944] kérdőívre adott válasza. (2009)

13 R. VÁRKONYI 2005: 387.

14 U.o. 388.

15 Az 1980-as években R. Várkonyi Ágnesnek Strichirs Károly acélgyári plébános adta át Szilvássy X. Ferenc: A salgótarjáni Északi Római Katholikus Plébánia és Ferences rendház létesítésének története 1927-1936. A História Domus bevezető része I-II. kötetet, aki a kapisztrán Ferences rend- tartomány provinciálisának, Várnai Jakab páternek a gondjaira bízta 2005-ben. Lásd: R. VÁRKONYI 2005.

16 DR. FIGUS 1936 : 9.

320