Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

Ő az alkotó, aki életének apró fájdalom-cserepeiből, a cigány-hagyományokból, a természet és történelem ősi, elemi szimbólumaiból kozmikus méretű magánya helyébe egy új Glóbust teremtett, egy csodálatos és hatalmas saját univerzumot, amelyben ő a törvényszabó úr, a „csillag-igazgató”. Itt szabad, boldog ember.

A Globus (I-XX. kötet) kezdő sorai:

Vagyok egy nyúzott emberi bőrdarab, sivatagban élő feketére égett arab, akinek testén se pihe, se szőr, hajléka sátor: száraz tevebőr.

Ágya a homok, és a takarója?

Testének izzása, könnyeinek sója.

Lélekben szalma, testben megaszalva, és gondolatában reszket a fény; mint az izzó homok, olyan szegény.

Ünnepe nincs; imája szokás, nem köti törvény, se parancsolás.

Olyan végtelen szabad, mint a sivatagi szél.

Nem büntet: senkit el nem ítél.

Nyugalma bölcsesség, tekintete fény, s mint a sivatag, annyira vén.

Nem homokásó, se nem szél toló, hanem az égen csillag-igazgató.

Nappal a napot, éjjel a holdat vezeti, és együtt a Tejúton vándorolnak.

Van az időben, él a térben, s a napja soha nincsen lemenőben.

289