Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus

aki, ha mérges,

Itt csak a fejem van,

arra is képes,

amott a lábam látszik csonkán,

hogy az időben

szemem a napban,

végtelen tért repeszt:

szikláknak ormán

utat épít az űrben,

izzik; hasítva fényt

s földet olvaszt

az űrben szerte;

a teremtő tűzben,

a csillag is én vagyok;

rombol a csillagokban,

s erjedő káoszt

nyihogva húztam

zúdít le onnan.

a Göncölszekeret:

senki nem hallott

Ütöm az eget,

lódobogást,

tolom a hegyet,

mert a Fiastyúk

üres a lég,

tojta a tojást.

süllyed a föld.

Duzzad a tenger;

Rosszat tenni

elsodor engem,

sohse szoktam,

s elönti velem

csak rohangálni

a nagy végtelent.

összevissza

nap körül a csillagokban.

A tenyerem

a mindenség, nem pedig

Csillagok

sötét remete verem.

zenéje nyomán

táncol a föld,

Szürreális képek, versrészletek sokaságát lehetne még idézni mikro- és makrokozmosz, külső és belső világ harmóniájára. De hogy a részletekből hogyan válik egy teljes egész, a csillagokból egy csillagkép, a pontokból egy mindenség, arra idézzük fel két versét.

287