Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Kovács Annta: Globus
Hintalovam nincs, macskáim vannak, játékos, tiszta állatok. Vagyunk napfénytelenül, mint a télies napok. Együtt kuksolnak, hallgatunk némán, a pók se mászik a cérna létrán, az esti harangszó se üzen mesét, szemünk csillogása itt most a szentbeszéd. Alkotásaiban: képein, verseiben átlényegülnek ezek az állatok, elvesztik valóságos formájukat, reális alakjukat, idézzük csak fel a Kutvatábornok. az Őslény vagy a Baglyok című festményeit. De hogy a kedvencem is szerepeljen, lássuk egyik akvarelljét, a Zöld haiú női fei. zöld macskával címűt. Nagyon pontos leírása a képnek. Egy zöld hajú női fej mellett, amelyhez test nem tartozik, nyak sem, egy szintén zöld macska ül, az ő (!) ábrázolása egész alakos. Mindketten szembe néznek, de mintha mégis magukba tekintenének, befelé fordulnak. A külső és a belső megismerhetetien, ijesztő mélységét, a titkok titkát kutatják, vagy a sötét semmivel néznek szembe? Balázs János bolygóján az állatok társai, barátai vagy ellenségei, akiknek elesettségé- ben, kiszolgáltatottságában saját léthelyzetének példázatát látja. Én talpra állítom a vergődő bogarat, és úgy sajnálom, mint önmagam: amiért élek a világon! Művészetében a realitás fölé emelve szürreális lényekké varázsolja őket, így válnak az élet sokszínűségének, a világ mozgalmasságának, a természet szépségének, de a valóság kegyetlenségének, az élet idegenségének is hordozójává. Szürreális világában, mint egy álomban, együtt kavarog, kering kígyó, béka, elefánt, púpos teve, zsiráf, sas, madarak, bogarak - és a sok-sok létező állat között a képzeletbeli pusztító fantázialény, a sárkány is. De a legyőzött sárkányt nem hősi karddal, nem is népmeséi furfanggal, hanem alkotó erővel, ecsettel és tollal győzte le. Balázs János saját magán aratott diadalt, saját szörnyei fölött diadalmaskodott, sorsának új értelmet adott, amikor alkotni kezdett. 285
