Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Andor Csaba: A 2000 óta megjelent Tragédia-fordítások
mia történetével foglalkozik, és annak terminus technicusait ismeri. Fehér Bencének végül sikerült megtalálnia a témához értő személyt. (így derült fény többek között arra, hogy a „S leszállt az ércek bölcseletsava.” mondat utolsó szavában nem egy sav, hanem egy só szerepel, bár a régies toldalékolás ma már megtévesztő. A mai magyar nyelvben már csak a 'sava-borsa' őrizte meg a régies alakot, hiszen ebben az esetben is a két legfontosabb ételízesítőről, a sóról és a borsról van szó, nem pedig valamiféle savról. Vö.: hó - hava, tó - tava, só - sava!) A későbbiekben aztán Fehér Bence az első szín ógörög fordítását is elkészítette, ám a folytatás azóta is várat magára. Fontos megjegyezni, hogy a latin fordításról eddig minden olvasója rendkívül elismerően nyilatkozott. A lengyel kiadások sora 2014-ben egy újabb fordítással bővült. Októberben a Krakkói Könyvvásáron mutatták be az új kötetet. (Imre Madách, Tragédia czlowieka, Poemat dramatyczny, Przelozyl Bohdan Zadura, Wroclaw, Biuro Literackie, 2014.) A könyvet Jankovics Marcell filmjének képkockáival illusztrálták. A világhálón közölt adatok alapján ugyan sikerült a könyvet (Sebestyén Ewa könyvtárigazgatónő szíves segítségével) megszereznem, de a megjelenés hátteréről és a fordítóról sajnos nem tudtam meg információkat. Igaz, nem sokkal később a balasssagyarmati Madách ünnepségen Vidnyánszky Attila futólag megemlítette, hogy az új fordítás alapján új színházi előadás is lesz majd Lengyelországban, ennek híre azonban egyelőre még nem jutott el hozzám. Legtöbbször németül jelent meg a Tragédia. Éppen ezért az új évezred elején már kevesen éreztek késztetést arra, hogy ismét lefordítsák erre a nyelvre, inkább a korábbi fordítások újrakiadása volt a jellemző. A Temesváron született Hans Thurn feltehetően még 1991-ben jelentette meg utolsó lakhelyén, Aumühlében a fordítását, ám ez csak fenntartásokkal nevezhető könyvkiadásnak, hiszen kézirat gyanánt (Als M[anu]s.[cript] gedr. [uckt]) adta közre a fordító, A/4-es lapokon, házilagos kivitelben készült ragasztókötéssel ellátva. De éppen Németországban, és éppen Madách fő művével ez többször is megesett. Már az 1887-es Spóner Andor-féle fordítás első kiadásában is ez állt: „Als Manuscript gedruckt”, majd Elsa Reiher Podhradszky fordltáskötetének egyik kiadásában szerepel az „als unverkäufliches Manuscript vervielfältigt” kifejezés, de hasonló a helyzet az 1983-as Sebestyén György-féle kiadással is. Ez utóbbi némi magyarázatot ad a feltételezhető okok egyikére. Az 1983-as fordítás alapján színi előadás is volt Klagenfurtban, vagyis valószínűleg a rendezőpéldánynak a színészek részére készült sokszorosításával állunk szemben. Sajnálhatjuk, hogy más országok és más nyelvek esetében csak elvétve találunk ilyen kiadványokat. Ha nem volt lehetőség „komoly” formában, profi kiadónál a megjelentetésre és terjesztésre, akkor a fordítók és a megjelenés körül bábáskodók inkább lemondtak az egészről, sokszor veszni hagyva azt a kéziratot, amely esetleg sok évi munkával készült, ahelyett, hogy a lehetőségekhez igazodva megpróbálkoztak volna a lehető legolcsóbb, kis példányszámú sokszorosítási eljárással. Németországban viszont ez a józan megfontolás több fordítást is megmenten a végső enyészettől. Hans Thurn fordítását 2005-ben újra kiadtuk. (Die Tragödie des Menschen von Imre Madách, Aus dem Ungarischen übersetzt von Hans Thurn, Bp., Madách Irodalmi Társaság, 2005.) Ő egyébként sok évvel korábban Radó Györggyel is levelezett, sőt, néhány elkészült színt el is küldött neki. Úgy tűnt, hogy színpadi előadásra szánta a fordítását, mivel Radó hagyatékában egy színházzal folytatott levelezésének is nyoma van. A máig legtöbbször kiadott Mohácsi Jenő-féle német fordítás utoljára 2002-ben jelent meg. (Imre Madách, Die Tragödie des Menschen, Ein dramatisches Gedicht, mit einem Vorwort von Marcell Benedek, Die Übertragung aus dem Ungarischen von Jenő Mohácsi, wurde bearbeitet von Géza Engl, Zehnte Auflage, Bp., Corvina, 2002.) Hozzá kell 259
