Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Sulyok Bernadett: Magyar Műhelyes „háromszögelési” pontok

sák-díjat a Bécsben élő Bujdosó Alpár kapta, akit a díjkiosztó zsűribe is meghívtak tagnak. Ugyanettől az évtől kezdve szerepelt neve a Magyar Műhely felelős szerkesztői között.

A folyóirat első éveiben gyakran változott a szerkesztőbizottság összetétele. Parancs János 1964 augusztusában megkapta a hazatérési engedélyt, hazamenetele felborította a szerkesztőség egyensúlyát: a két legkitartóbb, legkoncepciózusabb szerkesztő, Papp Tibor és Nagy Pál között kezdettől fogva ő volt a mérleg nyelve. A 70-es évek elejéig Márton László, Nagy Pál és Papp Tibor szerkesztőhármasa biztosította az állandóságot.

Nagy Pál és Parancs János 1956 végén ismerkedtek meg Párizsban, 1958 őszén barátkoztak igazán össze, barátságuk az utóbbi haláláig (1999. október 24.) megmaradt. De közel sem olyan intenzíven, mint 1956-1964 között. A rendőrség két év után, Aczél György személyes utasítására hagyta abba Parancs zaklatását. Hazamenetele után először az Atelier I. találkozójára engedték ki 1967 februárjában, később, 1985 októberétől 1986 májusáig fordítói ösztöndíjjal hat hónapig tartózkodott Párizsban. 1966-ban elhelyezkedhetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban, majd 1975-től a Magvető Könyvkiadónál, s itthon lett ismertebb költő. így vált a lap egyik alapító szerkesztője összekötő kapoccsá a Magyar Műhely és a Petőfi Irodalmi Múzeum között. A Magyar Műhely szerkesztősége az első gyűjteményegységet (147 tétel analektát) 1970-ben ajándékozta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak Parancs János akkori párizsi útja alkalmával.

A múzeum és a folyóirat első jelentős együttműködése a Kép-vers/vers-kép című vizuális költészeti kiállítás volt, amelyet 1987 márciusában Pomogáts Béla irodalomtörténész nyitott meg. Ladányi József művészettörténész a Magyar Műhely alkotógárdájával együtt több mint húsz hazai és nyolc külföldön élő magyar költő alkotásait mutatta be, s az összegyűjtött művekből katalógust is szerkesztett. Taxner-Tóth Ernő, akkori főigazgató-helyettes már 1985. jún. 21-én kelt levelében a tervezett kiállításról írt (a PIM cégjelzéses levélpapírján) Nagy Pálnak, amelyben a művek összegyűjtéséhez, kölcsönzéséhez, megvásárlásához kért segítséget tőle.

A Magyar Műhelyt 1989-90-ben hazatelepítették Magyarországra, a 75. (1990. március 20.) szám már Budapesten jelent meg. Nagy Pál, Papp Tibor és Bujdosó Alpár szerkesztőtriásza kiegészült Petőcz Andrással és Székely Ákossal. 1995 tavaszán meghívták a szerkesztőségbe Kovács Zsoltot, L. Simon Lászlót és Sőrés Zsoltot. Az 1995-ös keszthelyi Magyar Műhely-találkozót (július 14-16.) már az új szerkesztőhármas szervezte. Ez a sikeres generációváltás és hazai meggyökerezés páratlan a Nyugaton kiadott magyar irodalmi folyóiratok történetében, mivel a rendszerváltoztatás után szinte mindegyik megszűnt, az Új Látóhatártól kezdve az Irodalmi Újságon keresztül a Magyar Füzetekig. A folyóirat és a Magyar Műhely Kiadó köteteinek jogi hátterét az 1995-ben létrehozott Magyar Műhely Alapítvány biztosítja. 2004-ben megnyílt a Magyar Műhely Galéria, amely havonta más-más kortárs művésznek, alkotócsoportnak nyújt bemutatkozási lehetőséget. 2017-ben a folyóirat felelős szerkesztője Szombathy Bálint, szerkesztőtársai Juhász R. József és Szkárosi Endre, a főmunkatárs L. Simon László.

Praznovszky Mihály életében újabb, gyökeres váltást a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói posztjának elnyerése jelentett. 1993-2000 között majdnem tíz évet töltött Budapesten, a magyar szellemi élet legjobbjaival, Mándy Ivánnal, Somlyó Györggyel, Faludy Györggyel, Hubay Miklóssal, Juhász Ferenccel volt személyes kapcsolatban. Ekkor ismerkedett meg a Magyar Műhely alkotóival is. 1994-ben a PIM kétnapos József Attila- konferenciát szervezett, a főigazgató Nagy Pált is felkérte előadás tartására (Levél kelt:

240