Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Fráter Zoltán: Táj, hagyomány, történet Krúdy két novellájában
pengővel honorálta a műélvezetet. A Zöldfát ismét látogatni kezdték a városi korhelyek, és egyre gyakrabban látogatták. Eleinte csak az angol miatt tértek be, őt bámulták, de csakhamar megunták a száraz bámészkodást, és fölcsapott a régi mulatságok hangja. Röpültek a palackok, törtek a tükrök, zajosan mulattak az urak. Az angol idegesen nézte a körülötte folyó dínomdánomot. Addig-addig, míg végül nem bírta tovább, és megvette magának az egész fogadót. Akkor aztán egyedül ülhetett a Zöldfában, nem zavarta senki. A kapukat bezáratta, kocsmazaj többé nem hallatszott, bort nem mértek, csend lett, örökös csend. És ebben a nagy csöndességben elhallgatott a másvilági zeneszó is. Amikor már nem volt többé sem kocsma, sem fogadó a Zöldfa, a rejtélyes zenész is megszökött belőle. Az angol hiába várta a cimbalom pengését, az többé nem szólalt meg. Ekkor a lord keresni kezdte az eltűnt hangot. A falakat lebonttatta. Egyenként, egymás után omlott le a vén ház minden oldala, a lord pedig ott állt, és nézte a romokat. „Amikor az utolsó fal dőlt el, a romok közül egy régi-régi cimbalom maradványai kerültek elő. A húrok rozsdásak, tépettek rajta. Ezt a cimbalmot aztán elvitte az angol. De a »Zöldfádnak ezzel örökre vége lett.” A novella részletes elemzése helyett csupán néhány értelmezési irányra szeretném felhívni a figyelmet. Először is, a történet olvasható szó szerinti értelemben, mintegy do- kumentumszerűen. Ebben az esetben az idejétmúlt, düledező fogadó lerombolásának története lesz, és a pénz hatalmáról is szól mellesleg, hiszen az angol lord megveszi az épületet, és ettől kezdve azt csinálhat vele, amit akar. Olvasható a történet allegorikusán is. Ebben az értelmezésben a régi fogadó a valaha volt, önálló Magyarország allegóriája, még jóval a Monarchia előtti időkből. Az angol lord ekkor az egzotikumra éhes, ám a helyi sajátosságok iránt érzéketlen külföld allegóriája, a fogadó szétverése pedig akár Mohács, akár az 1848-49-es szabadságharc nagyhatalmak általi leverésének allegorikus folyamataként is olvasható. De értelmezhetjük árnyaltabban, és talán a szöveg megformálásához hívebben is a novellát. Ebben a változatban, a szimbolikus olvasatban - amelynek indokoltságát az érintett tájirodalmi és térpoétikai szempontok is erősítik - mind a fogadó, mind az angol lord alakja csupán körülírhatóan, újra és újra megközelíthető jelentésrétegekkel, mintegy jelszerűen vonható be az értelmezésbe. Ekkor már nem konkrét államformáról van szó, hanem az otthonos, uralható életről, amelyet egyfelől a szinte korlátlan akaratnyilvánítás, másrészt a mulatozásban testet öltő szabadságérzet jelez. Ennek az alapvető emberi igénynek az elismerését természetfeletti, földöntúli erők is támogatják, erre a magától értetődésre utalhat a rejtélyes, láthatatlan cimbalom pengése. Másrészt ugyanez a jel rámutat a szabadságfok meglehetősen alacsony voltára, hiszen az otthonosságérzet, a személyiség kiélése felolvad, elenyészik a dáridózásban. Az angol lord birtoklási vágyának beteljesülése nem csak a világ jókedvű, ösztönszintű uralását szünteti meg, nem csak az önfeledt időtöltés fonalát vágja el, hanem a helyi hagyományt is megtöri, sőt elveszi a mulatozóktól. Ez a fogadó tudott valamit, ami csak az övé volt, amire csak ő volt képes, ami messze földre vitte hírét: zenész nélkül is muzsikált a vendégeknek. Itt töltődik fel érzékenyebb jelentéssel az a fikció, hogy a kocsmából lett fogadó köré épült a város, vagyis a fogadó létezése a városalapításhoz kapcsolódik, a falait díszítő horpadások, lyukak, krétával írt ákombákomok pedig történelmi emlékként őrzik a nagy erejű, nagyivó polgárok tetteit, szokásait. (Az elbeszélő személyes múltjában ugyanígy kötődik a városhoz a gyerekkor élménye.) A haragos Blaki András hatalmas ökölcsapása, a jeles pisztolylövő Pazonyi Elek felfüggesztett kártyalapokra lövöldözése, az egy hordó bort megivó Gaál de Dálnok, a híres mulató Józsa György cselekedetei ebben a térben kapnak értelmet. Amint a korhelyek hűtlenné válnak a kocsmához, elné207
