Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kazareczki Noémi: Zubovits Fedor mint irodalmi hős – életének és utóéletének irodalmi aspektusai

1898-ban.31 32 Ebben röviden bemutatják a párizsi távlovaglást, majd a Duna átúszását. (4.

kép.)

A fenti esemény a 19. század legnagyobb fűzfapoétáját, Hazafy Veray Jánost is megihlette, a „Bátorság élni vagy halni” c. versét Zubovits Fedor tiszteletére költötte.33

„Zubovits bátor honvéd huszár főhadnagy volt Aki hideg viharos szélben a lován a Dunán átúsztatott.

Budáról és Pestről számosán összegyűltek,

Bátor Zubovits honvéd huszár főhadnagy tiszteletére jöttek.

Zubovits honvéd huszár főhadnagy éljenzést kapott,

Hogy a hideg februárban Duna hullámai között A bvával kétszer átúsztatott,

Mert ő bátor kitűnő vitéz volt ott.

Aztán Zubovits honvéd huszár főhadnagy urat ünnepélyesen fogadták, Számosán összegyűlt népek örömmel megtapsolták,

Az ilyen kitüntetés a magyar ember dicsőségére válik,

Éljen hát Zubovits honvéd huszár főhadnagy sokáig!”

A kölcsönös tisztelet azonban elmaradt, ezért a „poéta” a honvédhuszárt durva magatartása miatt megrovási kalandban34 részesítette:

„1877. február. Nagy eset történt. Nem velem. Mégis följegyeztem ezt a nevezetes történetbéli tényvalóságot, oly csodálatos-érdekességű. Még verset is írtam belőle.

Ez a tegnapi napon esett, no, hideg idő, ámbátor nem éppen vadfagyos, de mégiscsak tétvíz idő. Nagy tömegcsoport állingált a Duna partjain; éppen akkor ugratott a zajló vízbe Zubovits Fedor honvédhuszár főhadnagy úr. Derék szürke ló fickándozott a két csizmája között. Veszedelmes virtus, meg kell hagyni, elállt szemem-szám. Még ilyet, hiába fene-nagy bátorság köllhet hozzá.

A rengeteg népek meg csak kiabáltak, azt hittem összedül az országháza a nagy zsivajozástól

Megjegyzem, nem dűlt össze és ezalatt a főhadnagy úr szép nyugalmasan átúsztatott.

Egy hegyes jégdarab ugyan megvérezte ajobbkezit, amelyikkel a kantárt fogdozta.

Csodálatos, a lovának még annyi baja se esett.

Igazis, aztán mihelyt a túlsó partra ért, megfordult. Nem sokat gondoskodott, visszaúsztatott.

Ahogy kikászmálódott a partra, vacogott minden egyes foga. Addigra én mán meg is írtam az üdvözlő verset.

31 OSZK, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Pny. 1873(27/9), 2062 (28/137), 1443 (30/87)

32 Hazafy Veray János (1845 körül-1905) Szatmár megyei parasztlegény volt, vándor népköltőként vált ismertté.

33 LUKÁCSY 1981,311.

34 Hazafy olyan esetben alkalmazta az általa kitalált „megrovási kalandot”, ha valamilyen sérelem érte őt.

183