Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Balogh Zoltán: Mikszáth boldog napjai
Igen, mert a források, észlelt hatásuk szerint azon ritka vizek közé sorozhatok, melyek jód. és bróm ásványt tartalmazva, görvélykórban, rideg- és csúzbántalmakban stb. szenvedő emberiség által kellőképp meg sem becsülhetők. ” A cikk írója tovább sorolta a fürdő negatívumait. A négy épület egyike lakóház volt nyolc vendégszobával, amelyet a fürdővendégek számára emeltek. A kényelem, a luxus elég távol állt e helyiségektől, „pár megdőlt üres vaságyon s néhány megpántolt, de azért szintén ingadozó faszéken kívül semmi más bátor, vagy pláne oly Iwcus-czikk, mint tükör, nincsen bennök.... négy szobában van még egy-egy hasadt ajtajú és bezárhatlan chiffoniére, egy szobában pedig, hogy abban is legyen kényelem, a bérlő „pappendek- liből” csinált ruhaszekrényt. ” A gyógyvizet ivókúrára és fürdésre is használták. A fürdőházban fürdőzésre hét fürdőszoba szolgált, ahová fakádakba vezették a hideg és melegített ásványvizet. Az ebédlőt az uradalmi istállóból alakították át: „ ... az ebédlő, mely bcalitás pár évvel ezelőtt még istálló volt, ugyanakkor ebédlő lévén a lakószobák legnagyobbika; de, mert a jámbor közönség a legelemibb hiányok daczára, mindinkább szaporodott, a felügyelő úr az istállóból ebédlőt varázsolt. ” A fürdő a hazai közönség előtt ismeretlen volt, gyógyvizének modern vegyelemzése még nem történt meg, jód-és brómtartalmú gyógyhatását csak a környék népe ismerte és aknázta ki. A teljesen kezdetleges és primitív felszerelés ellenére az orvosok is ajánlották betegeiknek a fürdő használatát. A cikk írója nem feledkezik el az elszállásolási zavarok felsorolásáról sem. A kevés szállóhely mellett az is gondot okoz, hogy a vendégnek „lesz-e mire lehajtania árva fejét?” Nem volt véletlen tehát, hogy a fürdőbe érkezők ágynemű és élelmiszer mellett ágyat is vittek magukkal, ahogyan azt Mauks Ilona megörökítette 1887 nyarán a fürdőbe érkezésükről, amikor meglátták nővére, Nelli szekerét. „A szekéren mindenféle hasznos holmi között keresztbe téve egy nagy dívány ékeskedett. Ő úgy látszik már élőbbről ott járt, látta, hogy mi hiányzik a szobáinkban, hát azt most magával hozta.” Végül a cikk írója az egészségrendészeü törvények szempontjából is szükséges újításokra hívta fel a figyelmet, hogy új, modern, száraz lakház kell már a következő évadban is. Mauks Ilona 1887-es zsélyi tartózkodásuk idején hasonló képet festett a fürdőről. „Ez a zsélyi fürdő ekkor, sőt mais, a világ legkezdetlegesebb helye. Szaktekintélyek megállapítása szerint ugyan a legkitűnőbb jódtartaknnmal bíró forrásai vannak, de ez a kincs valószínűen soha nem lesz értékesítve. Benn az erdőben fekszik a fürdőhelyecske egypár fürdőkabinnal vagy tizenkét vendégszobával és egy közös ebédlőteremmel no, meg egy nagy terasszal ahol nyáron minden vasárnap a balassagyarmati, szécsényi és a közeli falvak úri közönsége találkát ad egymásnak. Ilyenkor hihetetlen mennyiségű rántott csirke, habos kávé és jó zsélyi karcos bor fogyasztatik el míg a fiatalság a szabadban táncra perdül A cikkben megfogalmazott kívánság, az új lakház a következő években megvalósult. 1879-ben Manóssy Alajos építész tervei alapján átépítették a fürdővendégek elszállásolására használt házat. A gyönyörű sétautakra az 1890-es évekig kellett várni, amikor a für- 9 9 HAUSEL 2010. 123-128. - Mikszáthné 208. 170
