Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
tott fel igazán a maga teljességében. „Miénk már a Karancs északi oldala, a nagykőbá- nyájú Sátoros, Somoskő vára, a bazaltömlés, a Medves fennsík egésze, a Pogányvár bazalt fennsíkja a sziklákkal, az ajnácskői vár, a sőregi vár, a Monorsza hegye, Béna sziklái.” A füleki vár egyik restaurálható termében turistaotthont is tervezett az MKE. Dornyay javaslata Hallósy István kezdeményezésére egy Salgótarján-Karancs-Salgó- Somoskő-Pogányvár-Ajnácskő-Sőreg-Fülek útvonal volt, amely minden szempontból eleget tett az idegenforgalmi hivatal elnöke kezdeményezésének.148 A második világháborús magyar hadbalépést megelőző két évben az osztály több kirándulást szervezett a Felvidékre. 1939. május 21-én egynapos kirándulást vezetett Dornyay Béla a Fülek-Sőreg-Ajnácskő-Pogányvár-Ördög János és Szabósziklák-Medves-fenn- sík-Somoskő-Somoskőújfalu útvonalon. A vonat 4.21.-kor indult Salgótarjánból Fülekre, onnan gyalogosan tették meg a tekintélyes számú kilométert Somoskőújfalu vasútállomásáig.149 Az év szeptember 9-10-én volt tervbe véve a Kecsői cseppkőbarlang bejáratánál tartandó országos turista vándorgyűlés alkalmából egy, a salgótarjáni osztály által szervezett, Korompay Kálmán titkár által vezetett kétnapos kirándulás. Az útvonal terv a következő volt: Fülek-Losonc-Rimaszombat-Tornalja-Pelsőc Kecsői cseppkőbarlang- Rozsnyó-Krasznahorka-Csíz fürdő-Feled-Fülek-Salgótarján. A túra elmaradásáról nincs hír, bár a háborús események miatt (1939. szeptember 2-i német támadás Lengyel- ország ellen) nem elképzelhetetlen, hogy nem tartották meg a kirándulást.150 1940. június 9-re terveztek egy utat a Domicai cseppkőbarlangba, valamint a Szádelői jégbarlangba, de a kirándulás ismeretlen ok miatt elmaradt.151 1940. június 29-30-án Lévára kirándult az osztály, Zámecsnik Helén vezetésével.152 Érdekes és megválaszolatlan kérdés, hogy az MKE salgótarjáni osztálya szervezett-e vagy részt vett-e testületileg olyan kiránduláson, mely az 1939 márciusában visszakerült Kárpátalja, vagy az 1940 szeptemberében visszacsatolt Észak-Erdély hegyeibe vezetett. A feltétlen érdeklődésre utal az az 1939. júniusi újsághír, mely Kárpátalja turistatérképe, valamint menedékházainak és üdülőhelyeinek ismertetője megjelenéséről tájékoztat, és a hír szerint realista képet nyújt az ottani viszonyokról.153 A visszatért területek felé irányuló turistaforgalomra utal az MKE salgótarjáni osztályával kapcsolatos utolsó sajtóhír, 1941. november 29-én, „Új élet a salgói menedékházban” címmel. A hír szerint a menedékház vezetését özvegy Megele Józsefné vette át. (1940-ben a ház bérlője Kiss Ferenc volt.) A cikkíró szerint a turistaház az utóbbi évben már nem vonzotta úgy a pihenni vágyókat, mint korábban, mikor is nehéz volt helyet biztosítani. Erdély és Felvidék visszakerülésével megnyíltak más utak is, éppen ezért kellene, hogy a menházkiszolgálás és árak tekintetében felvegye a versenyt a felszabadult, patinás régi kirándulóhelyekkel. Utal a cikkíró arra, hogy attól a naptól kezdve újra indul a szerény szórakozás - tehát egy ideig be volt zárva a menedékház?154 148 A Munka 1939. április 8. 149 A Munka. 1939. május 13. 150 A Munka. 1939. szeptember 2. 151 A Munka. 1940. június 8. 152 A Munka. 1940. június 15. 153 A Munka. 1939. július 29. 154 A Munka. 1941. november 29. 152
