Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - G. Toronyi Judit: A „központiság” hatása a választói társadalomra (1886–1914)
ezekben a településekben alakulhatnak ki, s ennek következtében nemcsak e központi helyeken belül, hanem távolabbi területekre - a közvetlen környékre, vagy akár egész régiókra - kisugározva hatnak. E városfogalom lényege tehát a központiság."7 Az, hogy Nógrád vármegye vonatkozásában ez a központiság milyen hatást fejtett ki az egyes központi településeken a választók jogosultsági összetételére, az alábbiakban részletezhető. A két legjelentősebb település a megyében lélekszámúban és a környező településekre gyakorolt hatásában az a megyeszékhely, Balassagyarmat, és a megye egyetlen rendezett tanácsú városa, Losonc. „Balassagyarmat mezőváros, a megye székhelye, nagy, emeletes megyeházzal. Határja Balassagyarmatnak homokos ugyan általában, de azért igen jó rozstermő. Rétje is igen jó, de az Ipoly vize áradásának nagyon kitéve. Erdeje nincs, de szőleje jó. A város maga az Ipolynak bal partján, egy nagy rónaságban fekve, abból messzire három monumentális épület látható, melyek közül egyik azon jó ízléssel épített, emeletes megyeház. A többi ház ezen mezővárosban úgy, mint egyéb helyen szokott ez ily provinciális kisvárosokban lenni, legnagyobbrészt földszintiek.”8 „Losonc az egész megyében egyetlen város, mely rendezett tanáccsal bír, jelesen régi százados szokásjognál fogva, melyre vonatkozó okmányai 1849-ben mind elégtek. Tugár patak mellett és ugyan Tugár hajdanában kuriális helynek tőszomszédságában, igen szép és termékeny laposon. Földje agyagos, de igen termékeny, rétjei is igen jók. Losoncról mondhatni, hogy ez a felvidéki magyarság védfala, minthogy Losoncon felül már csupán tótok laknak, alul meg kezdődnek a magyarok, és ezen alsó része a megyének ugyan Losonctól kezdve a palóc fajnak hazája. Fekvése és helyeztetése úgy hozza magával, hogy mindkét résznek központjául szolgáljon, a felvidéki tótság ide hozza fatermékeit és -műveit, alsó pedig gabonatermesztményeit.”9 A két meghatározó település után következik Fülek. „Fülek mezőváros, járásnak és kerületnek fő- és székhelye. Földje agyagos, jó tiszta búza- és repcetermő. Rétje is igen jó. Szőleje szintén jó bort termel, több losoncinak vannak itt szőlői, mely Fülekkel jelenleg vaspálya által igen közeli összeköttetésben vagyon.”10 A település egyre inkább súlyát veszd a kerületben Salgótarján rohamos gyarapodásával. Pálmány Béla Nógrád vármegye mezővárosainak társadalmát vizsgálva11 az 1870-es évi népszámlálás község-soros foglalkozási adataiból megállapította, hogy a polgári magyar államszervezet kiépülése korára is kifejezetten paraszti mezőváros maradt többek között Fülek, Nógrád, Szécsény és Szirák is.12 7 BÁCSKAI 2002. 15-16. 8 SHVOY 2006. 289. 9 SHVOY 2006. 272. 10 SHVOY 2006.249. 11 PÁLMÁNY 1986. 133-143. 12 Pálmány Béla summázata hangsúlyozza, hogy a helyi összeírások iparosodottabb településeket mutatnak, mint az országos felmérések, így a kézművesipar és kereskedelemmel foglalkozók nagy száma és aránya a források tanúsága szerint azt jelzi, hogy Losonc és Balassagyarmat mellett a kis Gács is igazi város volt az 1770. és 1870. közötti száz évben. PÁLMÁNY 1986. 141. 109
