Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Előszó - Shah Gabriella: Praznovszky Mihály köszöntése
XL. KÖTET ELŐSZÓ A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2017 PRAZNOVSZKY MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE Idei évkönyvünket Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, Nógrád megye díszpolgára tiszteletére jelentetjük meg. 2016-ban töltötte be 70. életévét, s ha nem is születésnapi kötetről beszélünk, de így kívánjuk kifejezni, hogy szellemisége a múzeumunk életében mindmáig jelen van. Dr. Praznovszky Mihály 1946. november 29-én született Salgótarjánban. 1965- ben érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban. 1971-ben Debrecenben népművelés-könyvtár szakon, 1978-ban pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen könyvtár és történelem szakán szerzett diplomát. 1981-től egyetemi doktor, 2000-től pedig az irodalomtudományok kandidátusa. 1976 és 1982 között a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatójaként dolgozott, ahol kiemelkedő színvonalú kiállításokat valósított meg a kollégáival együtt. Kutatási területe ezidőtájt a nógrádi köznemesség, a megyei sajtótörténet, Kubányi Lajos munkássága, a Krúdyk nógrádi története, Madách Imre és Mikszáth Kálmán életműve. S e két utóbbi alkotó egész életét végigkíséri, tanulmányokat, könyveket ír róluk, s számtalan élvezetes tudományos és ismeretterjesztő előadással, kiállításokkal, emlékházak, emléktáblák, szobrok avatásával tartja életben kultuszukat. Már ebben az időszakban olyan kapcsolatrendszert alakított ki országos és nemzetközi szinten, melyet később is gyümölcsöztetni tudott, többek között a Nógrád Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjeként. 1982-ben Dr. Horváth István igazgatótól vette át a megyei múzeum vezetését, majd szintén neki adta át 1987-ben. Ez az öt év a múzeumi kollégák életében meghatározónak bizonyult, szívesen emlékeztek ezekre az időkre. Én ugyan nem dolgoztam az ő vezetése alatt, de a munkatársai olyan szeretettel emlegették őt, hogy mindenképpen becsülendő az a vezetői magatartás, melyet Praznovszky Mihály képviselt. Nógrád megyét 1987-ben hagyta el, s 1993-ig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője, majd 1993-tól 2000-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt. 1993-tól a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, és a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnöke, s az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékének óraadó tanára volt, címzetes egyetemi docens. Stílusát sokan próbálták utánozni - eredménytelenül. Humorban talán a leggazdagabb ember, szókincse pedig vetekszik Arany Jánoséval. Mikszáth kortársaként minden bizonnyal jó barátok lettek volna. Talán még egy novellát is írt volna róla a jó palóc... De ha kortársak lettek volna, akkor nem rendezhettük volna meg a salgótarjáni múzeumban a hatalmas legó-gyűjteményéből az eddigi leglátogatottabb kiállításunk egyikét. A múzeumi és irodalmi életben köztiszteletben álló Praznovszky Mihály számos elismerést, díjat kapott, birtokosa a Toldi Ferenc-, a Madách-, és a Gizella-díjnak, de Salgótarján önkormányzata a Pro Űrbe díjjal, Veszprém pedig a Veszprém megyéért díjjal jutalmazta őt. Hogy nemzeti elismeréseit már ne is soroljuk. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar kultúrát munkássága még gazdagabbá tette. Évkönyvünk szerzői, egykori kollégái, barátai Nógrádból és szerte az országból most igyekeztek olyan témákat választani, melyek kapcsolódnak valamilyen módon Praznovszky Mihályhoz, kutatásaihoz vagy éppen mindig vallott nógrádiságához. 9
