Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Történelem - Kazareczki Noémi: Zubovits Fedor huszárkapitány (1846–1920) nógrádi identitása a megyei sajtó tükrében
amelyben lehet, hogy szándékosság is volt ha már a tüzes természetű Zubovits nem csinál konfliktust magától, akkor ő csinál helyette. Meg is jött a válasz Reményi Károly- tól, Balassagyarmat bírájától. Nyilatkozatában leírta, hogy tudtával a városi magisztrátusnak semmi érintkezése nem volt a kapitánnyal és még a város kövezetében sem találhatott semmi kivetnivalót, melyen a lovashajtást bemutatta. Bár kétségbe vonta az „összeszidást”, mégis ezt írta záró soraiban: „Mert sok megvan ugyan engedve a generális nagy embereknek, de a hatóságokat minden ok nélkül még ők sem sértegethetik. ”29 Erre természetesen Zubovits is rögtön reagált, Válasz Reményi Károly B.-Gyarmat bírájának címmel nyílt levelet írt: „Igen tisztelt városbíró úr! Bámulattal, de egyszersmind megbotránkozva is olvastam a »Nógrádi lapok« hasábjaiban megjelent nyilatkozatát. Hajlandó vagyok hinni, hogy midőn mélyen tisztelt bíró úr e sorokat nyomdafesték alá adta vagy rosszul méltóztatott aludni, vagy étvágy nélkül reggelizni. Mert mondja csak bíró úr! Mi jogon, mi jogcímen, alapon szidhatnék én össze egy hatóságot, amely az életben engem nem bántott? És éppen B. Gyarmat város magistratusát! ahová engem boldog gyermekkon emlékek kötnek, ahol én csak jót mulatok és hova még mai napság is oly szívesen megyek. Igaza van bíró úrnak nyilatkozatában, hogy B. gyarmaton még a kövezetei sem lehet összeszidni, mert ez csakugyan per excellence kitűnő!... Bíró úr nyilatkozatában egész határozottan annak a nézetnek ad kifejezést, hogy nem hiszi el a czikkíró által számba adott összeszidást, mégis megtámad engem, egy ártatlan embert és pedig nyilvánosan, mások rossz tréfája miatt. Határozottan visszautasítom azonban mélyen tisztek bíró úr nyilatkozatának záró passusát, amelyben azt írja: »hogy habár a geniális embernek sok meg van engedve, de egy hatóságot összeszidni mégsem szabad«. Ezen logikátlan megjegyzésre csak azt válaszolom, hogy tévedni mékóztatik, és pedig a fenekétől mert éppen a művek embernek nem szabad az illem határain túl egy Jottát sem megengedni, az idióták prototiponja az, akinél az ember az extemporét az ujjain keresztül nézi. Most már bölcs belátásra bízom a mélyen tisztek bíró úrnak meghatározni, hogy nyilvános extemporéját minek declarál- jam? Kiváló tiszteletem kifejezésével maradtam mélyen tisztek bíró úrnak alázatos szolgája. Zubovits Fedor. ”30 Közben a verőcei lakosokkal is tovább folytatódott a perpatvar, s ebbe egyre többen bekapcsolódtak. Sőt, az ügy odáig fajult, hogy Balázs Ferenc rétsági főszolgabíró felségsértéssel vádolta Zubovitsot, és a balassagyarmati törvényszéknél föl is jelentette. Azzal vádolta, hogy 1892 szeptemberében Vácon egy vendéglőben, honvédtisztek társaságában megsértette őfelségét.31 Zubovits az Otthon32 dísztermében mesélte el az esetet, hogy élőszóban is tisztázhassa magát. Valószínűleg nem véletlen egybeesés lehetett, hogy Ferenc József ugyanezen év ugyanezen hónapjában (1893.11.07.) fogadta audienciáján Zubovits Fedort. Arról természetesen nincs információnk, hogy a királyi kihallga29 Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1892.05.15. /20. sz. 3. 30 Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1892.05.22./21. sz. 2. 31 Egy följelentés. Pesti Hírlap, 1893.11.30./331. sz., 12., Egy község panasza Zubovics ellen. Pesti Hírlap, 1894.08.09./221. sz., 5. 32 írók és hírlapírók „klubja". 46
