Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Prohászka Péter: Egy koraújkori pénzes erszénylelet Nógrádból a kamarai iratok tükrében

XXXIX. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2016 TÖRTÉNELEM

EGY KORAÚJKORI PÉNZES ERSZÉNYLELET NÓGRÁDBÓL A KAMARAI IRATOK TÜKRÉBEN

PROHÁSZKA PÉTER

Archeologicky ústav SAV Nitra

Bevezetés

A 18. és 19. században számos kincs- és éremleletről csupán a hivatali aktákban maradtak fenn adatok, melynek okát abban kereshetjük, hogy a helyi sajtó, illetve az országos régészeti kiadványok nélkül hiányzott az a közeg, ahol az ezekről szóló közlemények megjelenhettek volna.1 Habár az országos lapokban és egyéb kiadványokban, mint például a Tudományos Gyűjtemény, ugyan olykor-olykor említést tettek régészeti leletek, illetve érmek előkerüléséről. Elsőként azonban a bécsi császári és királyi Érem- és Régiségtár (k. k. Münz- und Antikenkabinett) tudós őre, Johann Gabriel Seidl indította el a Monarchia területéről tudomására jutott leletekre vonatkozó adatok alapján a Fundchronik/leletkrónika sorozatát, amely 1846 és 1867 között jelent meg és vált a korszak egyik legfontosabb anyagközlésévé.2 Seidl gyakran közölt olyan leleteket, melyek a hivatalos eljárás során kerültek az Érem- és Régiségtárba. Az esetek legnagyobb részében azonban a kihallgatási jegyzőkönyvekből és a mellékelt iratokból, feljegyzésekből készült rövid tartalmi kivonatot küldték a pénzügyi hatóságok az összegyűjtött leletekkel Bécsbe, amely miatt fontos információk maradtak ki a kivonatokból.3 Az Érem- és Régiségtár munkatársai ezekből a leletekből a gyűjtemények számára fontos darabokat megválthatták, majd a visszaküldött darabokból választhattak a területileg illetékes múzeumok és gyűjtemények, így a Magyar Királyság területén a Magyar Nemzeti Múzeum és a Pesti Egyetem. A maradékot pedig vagy árverésen értékesítették, vagy pedig beolvasztásra került.

Ugyan a régészeti kutatás Kubinyi Ferenc és kortársai tevékenységének köszönhetően Nógrád vármegyében már az 1820-as években megkezdődött, ám ennek ellenére számos régészeti lelet és lelőhely ismeretlen maradt a számukra.4 Ennek okát abban kereshetjük, hogy az előkerült leletek a kamarai, majd a pénzügyi szervek vizsgálatai során kerültek begyűjtésre, majd pedig jutottak Bécsbe, így a helyi gyűjtőknek nem volt lehetőségük azokat

1 A tanulmány elkészítését a Szlovák Tudományos Akadémia és az Európai Unió által támogatott SASPRO 0104/01/03 pályázat tette lehetővé. Itt szeretném megköszönni Hubert Emmerig professzornak (Institut für Numismatik und Geldgeschichte, Universität Wien) az érmek meghatározásához nyújtott segítséget.

2 SEIDL 1846.

3 A hivatalos eljárásról: PROHÁSZKA 2006.

4 GENTHON 1954. 13.

31