Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Természettudomány - Hír János: Áttekintés Nógrád megye középső miocén korú kisgerinces lelőhelyeinek leletegyütteseiről a kutatómunka jelenlegi állásának megfelelően
Eumyarion cf. bifidus Fahlbusch, 1964 Anomabmys gaudryi Gaillard, 1900 Perissodactyla (páros ujjú patások) Kretzoi (1976), Kordos (2007) Palaeomeryx eminens Von Meyer, 1847 Palaeomeryx sp. I-II. Dorcatherium sp. Heteroprox elegans Lartet, 1837 A sámsonházai lelőhelyek A magyar földtani és őslénytani szakirodalomban jól ismertek és régóta kutatottak a község környékének kiválóan feltárt miocén képződményei és lelőhelyei: a Nagyhársasi Andezitformáció látványos szelvénye a település ÉNY-i végében található felhagyott kőfejtőben; ezzel szemben - a Kis-Zagyva jobb partján - az andezitre települő Lajtai Mészkő Formáció ún. „pernás padja”, a Buda-hegy DNY-i lejtőjén a Lajtai Mészkő Formáció Sámsonházai Tagozatának típusszelvénye, az Oszkoruzsa-árokban a tengeri képződményekre települő lagunáris, csökkentsósvízi környzetben leülepedett meszes üledékek és kovaföldek; a Szálláska-völgyben a Sajóvölgyi Formáció kavicsanyaga. A feltárások jó része ma már természetvédelmi oltalom alatt áll. Sámsonháza környéke földtani képződményeinek jeles kutatói Schafarzik (1892), Strausz (1924), Sümeghy (1925), Noszky (1940), Bogsch (1943), Hámor (1985), Izing (2002). A gerinces őslénytani kutatómunka előzményeit, az Oszkoruzsa-árokban kutatott szelvényeket részletesen ismertettük (Hír et al 1998). E helyütt a leletanyag feldolgozásának legfontosabb tanulságaira szorítkozunk. 1. A sámsonházai gerinces anyag korának behatárolásához a Kókay József (in Hír et al 1998) által feldolgozott puhatestű anyag nyújt támpontot, mely egyértelműen középső bádeni korú. A puhatestűfaunában tengeri, csökkentsósvízi és édesvízi alakok egyaránt előfordulnak, mely egykori lagúnakörnyezetre utal, ahová mind a tenger, mind pedig a betorkolló folyók révén a szárazföld felől bejutottak puhatestűfajok. A tengeri alakok ugyanakkor lárva- vagy juvenilis állapotban maradtak, mivel a csökkentsósvízi környezetben már nem tudtak kifejlődni. 2. A középső bádeni kormeghatározás nem egyezik a környéken dolgozó geológusok megállapításaival, akik a Sámsonházai Tagozatra folyamatos átmenettel települő (gerinceseket tartalmazó) lagunáris és édesvízi képződményeket a fölöttük diszkordanciával települő kaviccsal együtt hagyományosan a szarmatába sorolják (legutóbb Izing 2002). 3. A sámsonházai nagyméretű hörcsögök Cricetodon cf. hungaricus fogmorfológiai sajátosságai (Hír & Mészáros 2002), valamint a nemrég újravizsgált rovarevő anyag (Prieto et al 2012) is arra utalnak, hogy a sámsonházai és a hasznosi faunák korban közel állnak egymáshoz. A sámsonházai fauna is az MN6 gerinces biozónába sorolható, melyet az alábbiak is alátámasztanak: 229
