Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Baráth Anita Carmen: A késő-középkori öv a falképek és a régészet tükrében

Zsigmond-korból.24 Ezek nagyon jelentős számok, annak ellenére is, hogy nem mind az ötven falképen volt jól értékelhető ábrázolás. Ez az általam megvizsgált falképeknek nagyjából a felét jelenti, és ezek közül számos olyan példa akadt, amely meglepően kifejezően reprezentál egy-egy övtípust, mégsem jelent meg még forrásként vagy illusztrációként egyetlen publikációban sem.25

1. kép: Gelence (Ghelinta, Románia), Szent Imre templom. Falkép részlet, párviadal jelenete az északi hajófaion (HORVÁTH 2001, 161.)

Az Anjou-korban gyakori a sematikus ábrázolás, de az övtípusok nagyjából mégis elkülönülnek. A leggazdagabb képet a felvidék falképei nyújtják. Természetesen a leggyakoribb az egyszerű, dísztelen öv a temetőkben és a falképeken is, ennek létezik derékon és csípőn viselt változata is. Az övék vastagsága és hossza is eltérhet. A derékon viselt változatok zöme a derék körméreténél jóval hosszabb szíj, amely akár a térdig is lelóghat. A csípőövek hossza megegyezik a csípő körméretével, de előfordulnak átmeneti változatok is. Az az érdekes, hogy a technikai jellemzők folytán az egyszerű övcsattal és szíjvéggel (amely a sírokban gyakori] ritkán ábrázolt típus, viszont mikor felbukkan, olyan megoldást mutat, amit a kutatók jellegzetesen késő 15. századinak határoznak meg.26 Gelencén Szent László alakján trapezoid alakú csatfejjel összekapcsolt öv van, erre pedig sem Anjou-, sem Zsigmond-korra keltezett tárgyi példát nem találunk (1. kép). Ahogy említettem, van egy diszkrepancia a 14. századi tárgyi anyag és a képi források között. Vannak az Árpádkor végére keltezett veretes öveink, majd a legkorábban a 14. század végére keltezett ve24 A mai Románia területéről 10 falkép említendő: Almakeréken (Mäläncrav), Bádokon (Bäde?ti), Barcaszentpéteren (Sánpetru), Homoródszentmártonon (Martini?), Kéménden (Chimindia), Küküllőalmáson (Alma), Mezőtelegden (Tileagd), Sepsikilyénben (Chilieni), Szászfenesen (Flore?ti) és Székelyderzsen (Dárjiu). A mai Magyarország területéről 6 jelentős övábrázolás van: Lónyán, Nyíracsádon, Ófehértón, Ragályon, Siklóson és Szentsimonon; amig a mai Szlovákia területéről 18 falkép jelentős az öv szempontjából: Csetnek (Stítnik), Gecelfalva (Kocel’ovce), Háromszlécs (Liptovské Sliace), Karaszkó (Kraskovo), Kassa (Kosice), Kiéte (Kyjatice), Lelesz (Leles), Lőcse (Levoca), Martonháza (Ochtiná), Pónik (Poniky), Poprád (Poprad), Rákos (Rákos), Rimabánya (Rimavská Bana), Szepesmindszent (Bijacovce), Szmrecsány (Smrecany), Zsegra (Zehra), Zselíz (Zeliezovce) és Zsip (Zip).

25 PL Vizsoly és Zsegra falképei

26 SZABÓ 1972. 63., SZABÓ 1938. 72.

208