Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Guba Szilvia–Fábián Szilvia–Czifra Szabolcs–Nicklas Larsson–Roderick B. Salisbury: ISzaP – Ipoly-Szécsény Achaeological Project – Egy mikro-regionális kutatás lehetőségei és tapasztalatai
típusú terület (Ludányhalászi analógiájára) az Ipoly árteréből kiemelkedő, jégkori hordalékkúpokon kialakult, időszakosan szigetként jellemezhető morfológiai egységeket jelentette. Terepbejárás céljából hasonló területeket Szécsény-Pösténypuszta határában és Ludányhalászi Szécsényhalászi elnevezésű településrészének keleti határában jelöltünk ki (1. ábra). A másik típusú terület (Ültetés viszonyait alapul véve) a szécsényi medencét ölelő patakvölgyek „bejárati” szakaszainak magasabban fekvő részei, a völgyváll platói. Hasonló geomorfológiával jellemezhető helyszíneket Ludányhalászi és Endrefalva határán, valamint Benczúrfalva külterületén jelöltünk ki (1. ábra). A szisztematikus terepbejárásokra eddig 3 alkalommal került sor, melyek során 358 hektárnyi területen összesen 22 új, illetve 4 korábban már ismert régészed lelőhelyet azonosítottunk (3. ábra). A kutatás fő időkeretét meghatározó neolitikum időszakára keltezett lelőhelyek száma terepbejárásaink eredményeként duplájára növekedett. Két helyszínen, Nógrádmegyer-Szigetipuszta és Endrefalva-Mogyorósalja 1. elnevezésű területeken 1-1 középső újkőkori lelőhelyet dokumentáltunk. Mindkét újonnan rögzített lelőhely a Karancsság-Alsó-rétek település topográfiai helyzetével mutat rokonságot: az Ipoly mellékvizeinek völgyeiben, kisebb lejtőn, de a jelenlegi patak vonalától 200-400 méternél nem távolabb került elő. A felszíni leletanyag a vonaldíszes kultúra jellegzetes kerámiatöredékeit tartalmazta. Szécsény közigazgatási területén, Benczúrfalva belterületétől délnyugatra, a Nógrád- megyeri-patak magaspartján szintén két neolit lelőhely került elő, egymás közvetlen szomszédságában (Szécsény-Egyházföldek 2. és 3.). A lelőhelyek kiterjedését a növényzet fedettsége miatt nem tudtuk pontosan lehatárolni, így az egymáshoz viszonyított kronológiai helyzetük és kapcsolatuk bizonytalan. Ugyanakkor mindkét lelőhely Szécsény-Ültetéshez hasonló topográfiai helyzetű, bár a völgy bejáratától kissé távolabb helyezkednek el. A Szécsény-Egyházföldek 2. lelőhelyen a kerámiaanyag mellett viszonylag nagy számban gyűjtöttünk obszidián- és kovaszilánkokat is. A kutatási területen eddig ismert és a rézkorra datálható lelőhelyek száma elenyészőnek mondható és ez a szám terepbejárásaink által érdemben alig növekedett.14 A Szécsény környékére vonatkozó legkorábbi rézkori adat egy szórványként, még a 20. sz. első felében előkerült bodrogkeresztúri tejesköcsög alakú edény, amely azonban a II. világháborúban elveszett.15 A rézkor kései időszakára (badeni kultúra) keltezett lelőhelyek kivétel nélkül szintén szórványként ismertek (Rakottyás és Szentgyörgymező II.). A terepbejárásaink során két területen kerültek elő egyértelműen késő rézkorinak meghatározott edénytöredékek: Ludányhalászi határában, az Ipoly árterében (Parti-dűlő), valamint Ültetés-Felső 2. elnevezésű intenzív és több korszakú lelőhelyünk déli szélén. Sajnos a gyűjtött leletanyag pontos datálása és az információértékének alacsony volta bővebb, településtörténeti értékelést egyelőre nem tesz lehetővé. Nógrád megyében eddig ismertté vált és a badeni kultúra emlékanyagával jellemezhető lelőhelyek a Galga- és a Zagyva-völgyében csoportosultak, viszonyuk a Cserhát északi előterében található két jelentős magaslati teleppel (Piliny-Várhegy, Salgótarján-Pécskő) máig nem tisztázott.16 14 PATAY 1979.22. 15 PATAY 1961. Tabi. XVI. 3. 16 PATAY 1999. 193
