Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
A lelőhelyek topográfiája alapján úgy tűnik, hogy ideális stratégiai helyzetet foglalnak el, elsősorban az É-ra található Ny-K-i irányú Csevice-völgy és EK-K-re pedig a Rédei- Nagy-patak völgye és a mögöttük elterülő alacsonyabb területek megfigyelhetősége, kontrollálhatósága miatt. Nem zárható ki a lehetőség, hogy a Mátra-hegység hegylábi felszínétől való viszonylagos eltávolodás (7-10 km) egyfajta, a síkvidéki állatok vadászatára való, legalábbis időszakos, szezonális jellegű vadászati tevékenységhez kapcsolódhat. A leletanyaggal kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az erratikus tűzkő ilyen nagymértékű felhasználására korábban többnyire gravettien/epigravettien jellegű, illetve fiatalabb őskori, neolitikus lelőhelyek patintott kőanyagában ismertünk példákat. Az erratikus tűzkő intenzív használata megfigyelhető Andornaktálya-Zúgó-dűlő lelőhelyen is, amelynek leletanyaga a fiatalabb Aurignacien kultúrába sorolható (KOZLOWSKI-MESTER 2003-2004: 133). Technológiai szempontból úgy kezelték ezt a távoli nyersanyagot, mintha helyi nyersanyagról lenne szó. A leletanyag alapján a kőeszköz-előállítási folyamat (chalne opératoire) teljes egészében rekonstruálható (MESTER 2009: 245). 3.2. A Gravettien entitás lelőhelyei Nógrád megye területén mind az Ipoly-völgyben, mind pedig a Cserhát-hegység területén található (Verseg-Tatárdomb, Csővár-Arany-hegy, Kálló-Eresztvény-Puszta-hegy lelőhelykomplexumok), a Gravettien entitás valamely filumához tartozó lelőhelyek kapcsolatában beszélhetünk az egyes lelőhelyek topológiájáról, amely valamennyi esetben lineáris. Az Ipoly-völgy esetében ez nem meglepő, tekintettel a különböző paleolitikus korhorizontba tartozó lelőhelyeknek a legalábbis részleges, folyóvízhez, illetve az Ipoly árterületéhez való függőségük miatt. Itt az eddig ismert lelőhelyek az Ipoly mentén egy mintegy 8 km hosszúságú szakaszon húzódnak. A Cserhát-hegységben lokalizált lelőhelykomplexumok esetében általában mintegy 800-tól 1000-1200 m hosszan elhúzódó területen több kisebb-nagyobb leletkoncentráció található. A leletanyagok tipológiai azonossága vagy nagymérvű hasonlósága ellenére sem valószínű azonban a leletkoncentrációk egyidejűsége, sokkal inkább többszöri, hosszabb-rövidebb időtartamú megtelepülések nyomaiként valószínűsíthetők. Mindenképpen figyelemreméltó tény, amely a lelőhelyek formálódása szempontjából fontos információ lehet, hogy itt a lelőhelykomplexumok látszólag sem az elsődleges limnoszilic- it (hidro-/limnokvarcit) nyersanyagforrásokhoz, sem pedig a térség elsődleges számú folyóvizéhez, a Galga folyóhoz nem kapcsolódnak szorosan. 3.2.1. Az idősebb pengés Gravettien entitás lelőhelyei T. Dobosi Viola megállapításai alapján az idősebb pengés Gravettien entitás települési stratégiája egységes, valamennyi jelentősebb hazai lelőhelyünkön (Bodrogkeresztúr-Henye-hegy, Hont-Parassa Ill.-Orgonás, Megyaszó—Szelestető, Sajószentpéter-Nagykorcsolás) hasonló. Általános funkciójú telepekről van szó, nagy perspektívájú stratégiai pontokon. A helyszínek lehettek az állandó állatvonulási útvonalakat ellenőrző és a csordaállatokat követő vadászati módszerek következtében a nagyvadászatok észszerű stációi. Lehettek azonban más szükségletek által meghatározott, rendszeresen járt útvonalak, így a nyersanyagbeszerzés megállói is. A lelőhelyek topográfiai helyzetével kapcsolatban megállapítja, hogy a középhegységek teraszszerű hegylábi lejtőit, a hegyvidék és az alföld közötti átmeneti zónát keresik. Az általában 230-240 m tszf-i magasságú vízszintes tetőket részesítik előnyben, amelyeket a környező dom152
