Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája

Iában olyan kis mennyiségű, hogy a típusos eszközök hiányában problematikus a konkrét korhorizonthoz, a Gravettien entitás egy konkrét filumához való tartozásuk kérdésének eldöntése. Önmagában a nyersanyag-felhasználás alapján nem vonhatunk le mesz- szemenő következtetéseket. A nyersanyag-összetételben a Gravettien entitás valameny- nyi korhorizontjában a többnyire helyi eredetűnek tekinthető limnoszilicit (hidro- és limnokvarcit) a domináns nyersanyag. Ez részben származhat a lelőhelyek Hont-Dré- gelypalánk körüli koncentrálódásától mintegy 30-35 km távolságra lévő Déli-Cserhát területéről, Galgagyörk és Püspökhatvan környékéről, illetve részben pedig mintegy 45-50 km távolságról a jelenlegi Szlovákia területéről, ahol a legközelebbi limnokvarcit előfordulás a Ziar-medencében a Garam (Hron) folyó mellett található. Emellett gyakori az ob- szidián- és radiolarit-típusok előfordulása. Kisebb mennyiségben mindenütt megtalálhatók az egyéb helyi nyersanyagféleségek, a kovakavics, a kvarcit és a konkrét környezettől függően más, többnyire rosszabb minőségű, rosszabb pattintási tulajdonságokkal rendelkező nyersanyagok. A késői felső paleolitikum során a legjelentősebb változás a távolsági nyersanyagok mennyiségi növekedése egyes lelőhelyek leletanyagában. Ezek közé tartoznak a nagy valószínűséggel a Keleti-Alpok területéről származó hegyikristály, a különféle tűzkőféleségek, a Prut vidékéről, illetve Volhíniából származó kovaféleségek (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 329; T. DOBOSI 2009b: 125).

Priskin Anna feltételezése szerint a fenti egzotikus nyersanyagok a szomszédos régiókban élőkkel való csere során kerülhettek lelőhelyeink anyagába (PRISKIN 2009: 314). Természetesen ilyen cserekapcsolatok megléte ethnoarcheológiai analógiák alapján feltételezhető, de mindaddig nem igazolható megnyugtató módon, amíg a potenciális cserepartner-kultúrák, -iparok leletanyagában nem sikerül a feltételezett csere ellenértékesét, valamely hazai nyersanyagféleséget, dunántúli radiolaritot, kárpáti 2 típusú obszidi- ánt kimutatni. Erről a fordított irányú nyersanyagmozgásról azonban egyelőre viszonylag kevés adattal rendelkezünk (T. DOBOSI-HOLL 2013: 79).

Mester Zsolt a fiatalabb Aurignacien kultúrába sorolt Andornaktálya-Zúgó-dűlő lelőhely nyersanyag-felhasználása kapcsán idézi J. Féblot-Augustins gondolatait a nyersanyagbeszerzési területek kiterjedésével kapcsolatban (MESTER 2009: 244). A felső paleolitikum kőegyütteseiben a helyi (lokális) fogalma is átalakul, mert a 20-30 km-es körzetből származó nyersanyagokat is alig feldolgozott formában viszik a telepre, s úgy kezelik, mint a fentebbi tagolás szerinti első körzet anyagait (FÉBLOT-AUGUSTINS 1997: 236). Andornaktálya-Zúgó-dűlő kapcsán viszont megállapításra került, hogy úgy a különféle, a Tokaj-Eperjesi-hegység területéről (80-180 km a lelőhelytől) származó ob- szidiánféleségeket, mind pedig a sziléziai kova vagy északi/erratikus kova néven ismert tűzkőváltozatot, mind a Krakkó környéki jura időszaki tűzkőféleségeket (350-400 km a lelőhelytől) úgy kezelték, mintha helyi nyersanyagról lenne szó. A teljes kőeszköz-előállítási folyamat (chaine opératoire) jelen van: magkövek, magkőformáló szilánkok, deb- itázstermékek, retusszilánkok, kész eszközök (MESTER 2009: 245). Ugyanez a személyes tapasztalatunk néhány, a Cserhát-hegység területén található, a Gravettien entitásba sorolt lelőhely publikálatlan leletanyagával kapcsolatban. A Csővár-Arany-hegy lelőhelykomplexum leletanyaga technotipológiai alapon feltételesen a Gravettien entitás fiatalabb pengés filumába sorolandó. A változatos, széles spektrumú nyersanyagösszetételben jelen vannak mind a regionális eredetű nyersanyagok, a kárpáti radiolarit és a különféle mátrai nyersanyagféleségek, mind pedig valamilyen (erratikus?) tűzkőféleség. Különösen ez utóbbi nyersanyag és a radiolarit kapcsán szembetűnő a nyersanyagnak helyi nyersanyagként való kezelése. Ezek a példák csupán azt illusztrálják, hogy számos ve144